Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Grósz József: A kőszénbányászat alakulása Tolna megyében az első világháború kitöréséig • 167

seggel szerződést kötnek. Ennek értelmében 1871. július 1-től 1901. július l-ig, tehát 30 évre szénvájási jogot kapnak. A megállapodás értelmében az első 10 évre 800,— frt-ot, a második 10 évre 1200,— frt-ot és a harmadik 10 évre 1500,— frt-ot kötelesek fizetni.

87 Grünék ugyanakkor április 11-én egyesektől „a telkesek részére az Úrbéri rendezés alkalmával a telkesek részére bíróilag kihasított legelői területen" örök áron szénterületeket szereztek, melyért holdanként (1200 négyszögöl) 110,— frt-ot fizettek.

88 A szénterületen már 1873-ban ott találjuk a „Viktóriát" is, melynek igazgatósága Pécsett székel (Berg-Direction der Fünfkirchner Steinkohlenbergbau und Coaks-Bereitungs-Werke. Victoria.) Igazgatója Riegel Antal volt.

89 aki a Grün és Kohn-féle vállalkozásokat is vezette. A „Viktóriá"-nak mely különben Mázán is rendelkezett szén jogosítvánnyal, az északi szénterületen való megjelenése feltehetőleg összefügg azzal, hogy a pécsi, déli szénterületen, ahol tevékenykedett, a DGT versenyével megbirkózni nem tudott. Riegel személye, aki mindkét vállalkozásban érdekelve volt, biztosította a két vállalkozás közötti kooperációt. 1873 júliusában ugyanis felvetődött a váraljai területen a kokszgyártás gondolata. Az ügyet 1873. július 28-án tárgyalták Váralján. Ezen részt vett a bányakapitányság vezetője, a völgységi járás szolgabírája, a DGT két tisztviselője szakértőkként, valamint Riegel Antal, aki Grün Benő és Kohn Ignátz bérlőket képviselte. Természetesen jelen voltak Váralja község képviselői is. Riegel előadja, hogy koksz-előkészítőt (szénmosót) kívánnak építeni. Erre a célra a községtől már korábban megvásároltak örök áron 1855 négyszögöl szántót 1000,— frt-ért és a Bognár-féle malmot is. A patak medrét meg akarják változtatni, mivel ennek vízét kívánják felhasználni a szén mosására. A felhasznált vizet az eredeti mederbe pedig visszavezetik. Kéri továbbá a község képviselőit, hogy járuljanak hozzá egy bányavasút építéséhez, mely a tárnától a szénmosóig, valamint ettől porkőszénkészülékhez (Coaks öfen) vezetne. A község képviselői azonban nem járultak hozzá Riegel elképzeléséhez. Arra hivatkoztak, hogy az eredeti mederbe visszavezetett patak vize, mivel azt már szénmosásra felhasználták, mosásra és itatásra alkalmatlanná válik. A július 28-án felvett jegyzőkönyv aláírását meg is tagadták, s perre adták a dolgot. Az ügy végére többszöri fellebbezés után Szapáry belügyminiszternek 1874. márc. 27-én kelt 9207 számú határozata tesz pontot, mely rendészeti okokra hivatkozva a községnek ad igazat.

90 A per ugyan folyik még, azonban Riegel a szénmosó építésének munkálatait megkezdi. Az ehhez szükséges kazánokat herceg Salm blanskvi gépgyárában megrendeli, s 1873. aug. 1-én nyolc, szept. 25-én pedig három gőzkazán vizsgálatát kéri. Ezt azonban már a „Viktória" igazgatói minőségében teszi.

91 A kooperáció tehát a „Viktória" és a Grün és Kohn-féle vállalkozás között nyilvánvaló, valamint az is, hogy az utóbbi vállalkozásban a „Viktória" jelentősen érdekelve van. A váraljai szénterületen Bonyhádi Géza is rendelkezett szén jogosítvánnyal. Ezek azonban szintén a „Viktória" kezébe kerültek.

92 A 70-es években a „Viktória" a váraljai szénterületen megkezdte a rendszeres bányászatot. Lemélyítette a Lajos aknát 50 méter mélységig, hogy az értékesebb széntelepeket feltárja.

93 A bánya termelése 1876. évben 46,339 q volt; a Bonyhádi Gézától átvett bánya termelésével együtt pedig 47,720 q-át tett ki.** A társulat a Váralján termelt szenet a vasgyártáshoz nélkülözhetetlen koksz gyártására próbálta felhasználni, főképpen azért, mert az 1873-as gazdasági válságot követő pangás ellenére annak ára magas volt. Váraíjai bányá184