Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Grósz József: A kőszénbányászat alakulása Tolna megyében az első világháború kitöréséig • 167

bérelte, s bár ez utóbbiakat elhanyagolta, valamelyes bányaművelést folytatnia kellett itt is. Ezt igyekszik igazolni az 1820-as nagymányoki anyakönyvekben viszonylag gyakran előforduló „szeneslegények" kifejezés is. Feltehetőleg arról van szó, hogy az említett társulat a Nagymányokon, esetleg Váralján termelt szénmennyiséget a számára legjelentősebb szászvári bánya termelésébe számította be; ez lehet a magyarázata az 1828. évi kiugró 35459 q-ás szászvári termelési eredménynek is. A fentieket igyekszik igazolni az 1829-es Egyed-féle összeírás is, mely említést tesz a mázai és a nagymányoki bányáról.'

5 Megjegyzi, hogy Máza lakosai „ ... hasznot vesznek a Dohány termesztésből, leg inkább a Németek- A Magyarok ellenben Gyümölts, Szilva és Törköly Pálinkából, melyet magok égetnek ki Borból melly olly ditsáretre méltó, hogy gyakortább ama híres Szekszárdi borhoz hasonlítani lehet. Azon túl Szénbányászásból ,mellyet vagy a maga határában, vagy Szászon Nemes Baranya Vármegyében felrakván, mindenkor, amikor tsak a pénzre szüksége van, vagy reá er, jó és kész fizetés mellett Tolnára szálít, ebből ezen környék a leg nagyobb hasznot vészen".

27 A szomszédos Györe község lakóságának haszonbevételeinek egy részét szintén a bányászatból merítette, melyet szekerekkel Tolnára szállított. „Nagy hasznokra szolgál nékik — írja az említett összeírás — a Kő Szén hordás is mellyet Szászon Nemes Baranya Vármegyében, vagy Mázán Nemes Tolna Vármegyében felrakván, Tolnára hordja, úgy hogy ezen fuvarozáshoz minden szűk és bő esztendőben készfizetésért bátran juthat".

28 A szénvidéken bányamunkásokról csak a szászvári bánya esetében beszélhetünk, másutt inkább a robotos jobbágymunka volt a jellemző, valamint az a gyakorlat, hogy a bérlettel rendelkezők a kutatási, bányászási munkát többnyire önmaguk végezték. Robotos jobbágymunkát, legalább is 1829ben, Nagymányokon sem találunk, mivel a teljes egészében német nyelvű jobbágyok „robot alatt nincsenek."

29 Bányaművelés 1849—67. között, az abszolutizmus korában. Hazánkban az 1848—49-es szabadságharc, polgári forradalom eredményeképpen a tőkés termelési viszonyok váltak alapvetővé. Azonban a forradalom befejezetlensége, veresége következtében a tőkés fejlődést a feudális maradványok és a Habsburg abszolutizmus gyarmatosító rendszere korlátozta. Bécs nyíltan a porondra lépett, és Magyarországnak a Monarchiába való beolvasztását tűzte ki célul. Gazdasági vonatkozásban ez megnyilvánult abban is, hogy a magyar nyersanyagok kiszállításának megkönnyítésére a most már közvetlenül behatoló osztrák tőke megkezdte a vasútvonalak kiépítését, s így fokozatosan lehetővé vált a nyerstermékeknek az országból való kiszállításán túlmenően az osztrák ipar termékeinek a hazai piacra való beözönlése. Ha azonban figyelembe vesszük azt is, hogy a magyar kereskedő burzsoázia ilymódon terményeivel könnyen eljutott az osztrák piacra, és ezáltal a kereskedelmi tőke felhalmozódása meggyorsult, akkor a vasútépítés feltétlenül pozitívan értékelendő. Hiszen éppen ebből, a kereskedelmi burzsoázia által felhalmozott tőkéből alakultak ki azok az üzemek, melyek a nemzeti kapitalista fejlődés ügyét szolgálták. A vasútépítések ösztönzően hatottak a szénbányászat fejlődésére is, hiszen a mozdonyok fűtésére komoly mennyiségű szénre volt szükség. Ezen azonban ismét mély nyomott hagyott az Ausztriától való gyarmati függés. A 174