Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)
Grósz József: A kőszénbányászat alakulása Tolna megyében az első világháború kitöréséig • 167
hazai szénmezőket az osztrák tőkeérdekeltségek szállták meg: az osztrák Dunagőzhajózási Társaság (DGT) és Államvasút Társaság, melyek a hazai vasútvonalak 90%-át is birtokolták. A DGT az 1850-es években nyomult be a pécsi feketeszén-területre. Az északi szén területen is érdekeltté vált az osztrák tőke. Mieszbach Alajos osztrák gyáros már 1849. november 12-én a pécsi püspökséggel kötött hasznobérleti szerződés alapján megszerezte a szászvári és a császtai széntelepeket. Az 1860-as években az esztergomi főkáptalantól, részben pedig a papnevelőtől az esztergomi szénterület bányáinak nagy részét is biztosította magának. A Sopron melletti brennbergi bányát is ő bérelte. Rákoson, Budán és Gubacson téglagyárai voltak, ahol a termelt szén egy részét felhasználta. 3 * Mieszbach a kutatási munkákat Szászváron az 50-es években kezdte meg, azonban a műveletek még 1863-ban is jórészt kutatójellegűk voltak. Ezek a korábbi művelések, tehát az öreg munka nyomán haladtak. Ezzel párhuzamosan a terület keleti részén egy új tárót, a József tárót kezdték meg, mellyel a szászvári liaszrög eddig még érintetlen területeit tárták fel. 1850-ben a már meglévő Szentháromság aknát tovább mélyítették, és 1853-ban már 16 ölnyi mélységet értek el. 51 Ugyancsak 1850-ben kezdték mélyíteni a József táró melletti Fő aknát, melyet összekötöttek a Szentháromság aknával. 32 E kutatások eredményeképpen a társulat tekintélyes mennyiségű feltárt szénmennyiséggel rendelkezett, azonban felszínre hozatala, kiaknázása a fejletlen technikai adottságok miatt nehézségekbe ütközött. Az aknák állati, lóerővel mozgásba hozott szállítógépekkel voltak felszerelve, melyek a már kitermelt, lefejtett szenet nehézkesen szállították felszínre, hiszen a szénen kívül még jelentős mennyiségű vizet és meddőt is kellett a felszínre hozni." A szállítóaknák alacsony technikai szintje feltehetőleg összefügg azzal is, hogy Mieszbachnak a pécsi püspökkel kötött haszonbérleti szerződése, a meglévő feudális kötöttségek miatt, bizonytalan volt. Az 1850-es években a feudális maradványok, kötöttségek a szénbányászat fejlődését gátolták. Az ellenük folytatott harcból a feudális törekvések kerültek ki győztesen. Az 1854-ben megjelent rendelet a II. József által eszközölt rendelkezés szellemében rögzíti, hogy „a volt földesúr saját (majorsági) telkén minden engedély nélkül kutathat szén után, a volt úrbéres telken viszont a szénkutatás joga mindenki számára a volt földesúrral való megegyezéshez van kötve". E rendeletből adódó állandó pereskedések folytak a kapitalista vállalkozók és a földesurak, főleg egyháziak között. Így a pécsi püspökség és a DGT, valamint a Mieszbach—Drasche társulat és az esztergomi érsekség és a Mieszbach—Drasche társulat között. 54 A fentebb említett okok természetesen hatással voltak a termelt szén menynyiségére is, amely a tekintélyes mennyiségű feltárt szénkészlethez képest kevés volt. 1858. évi termelése 46 000 bécsi mázsa volt. (1 bécsi mázsa = 67,2 kg) 55 azaz 30452 q. Az üzem termelése az említett időszakban a következőképpen alakult: 3 * 1858 30452 q 1860 35921 q 1861 24830 q 1862 27852 q 1863 31521 q 1864 25164 q 1865 30754 q 1866 28361 q 175
