Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Grósz József: A kőszénbányászat alakulása Tolna megyében az első világháború kitöréséig • 167

ahol a bányászat kezdetét vette, tehát a szénterület közvetlen közelében. Ezzel szemben a nagymányoki bányatelep a szénterülettől távolabb kb. 1,5 km-re települt. E település a Völgységi patak jobb partján, a síkságon terül el, a község közvetlen közelében. Ennek oka abban rejlik, hogy e bányatelep az előzőknél későbbi keletű. Akkor épült, amikor az üzem segédüzemei a művelési terület közvetlen közelében már álltak. Az északi szénterületen elhelyezkedő üzemek közül jelenleg is termel a szászvári bánya. Közlekedési szempontból jelentős, hogy a szénterületen, a bányaüzemek közvetlen közelében haladt és halad a Pécs—Bonyhádi törvényhatósági út, és ezzel párhuzamosan a Dombóvár—Bátaszéki vasútvonal, amely az üzemeket az országos vasúthálózatba az üzemektől a községek vasútállomásáig terjedő iparvágány segítségével bekapcsolja. A távolság Budapestig átlagosan kb. 210 km. A hegyszerkezet és befolyása a kőszénbányászat alakulására. A kőszénbányászatban figyelmet érdemel a hegység szerkezeti összetétele, mivel a szén felszínre hozatalában, kitermelésében és minőségében is jelentős szerepet játszik. Az Északi-Mecsek, az északi szénterület szerkezete igen bonyolult, genetikailag azonban a Mecsek hegység többi részével szorosan összefügg. A Mecsek hegység magját a Mórágy—Fazekasboda-i gránitvonulat képezi, melyre földünk geológiai középkorában üledékes kőzetek települtek. A hegység délnyugati részében az üledékes kőzetek között dyas, triász és jura kőzetei vesznek részt a hegység felépítésében. A rétegsor az alsó liasz szénvezető rétegeivel, illetve azok fedő kőzeteivel végződik. E rétegekre a föld íebszínén harmadkorú rétegek, homokkövek, márgák és meszek települtek.

2 A hegység középső részében, melyet a geológusok újbányái medencének neveznek, a hegység felépítésében fiatalabb kőzetek vesznek részt az alsó használ. Az üledékes kőzetek rétegsorát a tithon meszek zárják le. E helyen az üledékes kőzetek szép szabályos, három oldalon zárt medencét alkotnak, és csupán a medence nyugati része nyitott, mivel ez a része a Mecseknek kréta korban való kiemelkedése folytán leszakadt. A szakadás helyén vulkanikus kőzetek törtek fel (fonolitok, trachidoleritek), melyek kőzettellérek formájában áthatoltak a krétánál is idősebb kőzeteken, így a szénen is, és a széntelepeket széjjelroncsolták. E krétakori vulkanikus tevékenység után, a Mecsek kiemelkedése következtében a hegység szárazföld lett. A harmadkor második felében a hegység süllyedni kezdett, melynek következtében a Mecsek pereme ismét víz alá került, és köpenyszerűleg telepedtek rá a középső miocén rétegek. A miocén korban kezdődött a Nagy-Alföld süllyedése is, és ennek következtében a Kárpátok hegyláncolatának felgyűrődése. Ezzel egyidőben az Alföld peremén, ahol a földkéreg egyes rétegei egymástól elszakadtak, vulkánikus kőzetek, andezitek és bazaltok törtek fel. A Mecsek hegységben is megtaláljuk ezen korszak vulkanikus kőzetét, az andezitet, jeléül annak, hogy a Mecsek is osztozott a Nagy-Alföld peremhegységének sorsában.' Az alföldi nagy süllyedés azonban a Mecsekben már szerkezeti változást is hozott létre; ugyanis a Mecsek hegységnek már az előző geológiai korszakban (kréta) leszakadt részeit az alföldi süllyedés okozta oldalnyomás feltorlaszolta, és ezen kőzeteket a fiatalabb, harmadkorú rétegekre, a középső miocénra tolta rá. Természetesen e rátolódás nem egyszerre történt, hanem hosszú geológiai időt vett igénybe. A Mecsek hegység északi, északkeleti részében, Magyaregregytől Nagymányokig, 268