Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Bánkúti Imre: Tolna megye a Rákóczi-szabadságharcban • 87

legkritikusabb időszakban, 1709 áprilisában Hellepront Jánost állították a vár élére, ő parancsnokolt benne egészen az erősség bevételéig.

279 A vár vezetése és parancsnoksága azonban sohasem volt szilárdan egy személy kezében, bizonyos kettősség figyelhető meg, ami sem Thaly Kálmánnak, sem Kiss Istvánnak nem tűnt fel. Különösen jelentős volt a mindenkori parancsnok mellett Palkovics Ferenc, akit már 1706-ban Bottyán mellé rendelt Eszterházy Antal commissáriusként, majd 1708. február 14-én Simontornyára küldött a hiányosságok kiigazítására és az őrség helyzetének megvizsgálására. Erről jelentést kellett tennie, Horváth Ferenc commendáns pedig mindenben segíteni volt köteles. Ugyanakkor Palkovicsot Zala, Somogy, Tolna és Baranya megyékre kiterjedő hatáskörrel districtuális commissáriussá is kinevezte.

280 Mivel az őrség ellátása úgyszólván teljes egészében ebből a körzetből történt, Palkovics tisztsége meghatározó jelentőséggel bírt a vár sorsának alakulására. Március végén Eszterházy Antal Simontornyára küldte Grajner Antal tábor főstrázsamestert is, akinek egyik feladata az volt, hogy Palkovicsnak katonai segítséget nyújtson a kivetett adó beszedéséhez. Horváth Ferenc commendánssal is közölte Grájner Antal megbízatását.

281 Horváth Ferenc megmaradt kapitánynak, Grajner commendáns lett.

282 Horváthtal különben is baj volt, június elején pl. megverte a simontornyai postamestert, és elszedte szénáját.

283 Augusztusban pedig Thorma István generáladjutáns ment Simontornyára, a tisztek közötti viszálykodás okainak kiderítésére, amiben úgy látszik Balogh Ádám is bűnös volt, mert Eszterházy még őt is börtönnel fenyegette meg.

284 1709. március 2-án Eszterházy Antal Grajner Antal, „úgymint ekkoráig simontornyai praesidium és azon az plágán praeficált plenipotentiáriusom" (abban a körzetben megbízottam) helyébe Palkovics Ferencet nevezte hasonló hatáskörrel. Horváth Ferenc megmaradt ugyan továbbra is commendánsnak, de vele elégedetlen volt a generális, mivel „igen csekély gondviselés lévén azon végházra." Simontornya fontosságát mutatja, hogy a Palkovics részére adott 7 pontból álló instrukcióban a generális részletekbe menően szabályozta tennivalóit. Legelőször is 1000 ember számára egy havi élelemkészletről és magazinumról kellett gondoskodnia, s a meglévő kicsi és veszélyes helyen fekvő pékkemence helyett „mentülhamarébb ha többet nem is, csak egy pár jókoros kemenczéket a városon, vagy a várban, a hol alkalmatosabbnak lennyi láttatik", csináltatni, hogy ha „történvén obsidiója (ostroma) a végháznak: egy helyen ha romlása lenne a prófuntháznak, más helyen csakugyan a sütés continuáltathassék." (2. pont) Az őrség számára tartson fegyelmet, a kiadott utasítást „mind a haupt-bacht (főőrség) s mind más strázsák szolgálatjokban" tartassa meg. A bástyákat és más épületeket az idő kitavaszodásával javíttassa ki, és „mivel a palánkok is mind egészlen... úgy nem renováltathattak, hogy a régiek helyett mindenütt újak állíthattanak volna", azt is hajtsa végre s legalább 1000 szál palánk gerenda állandóan készen legyen a várban. Tűzifáról is gondoskodjon (1708 januárjában ugyanis megtörtént, hogy „a sáncz megbontatott s a tűzre kezdetett hányottatni". (3. pont) Palkovics gondoskodjék arról is, hogy a vár jó hírszolgálattal rendelkezzék: „Duna mellett lévő falukon bizonyos, s hírlevélhordozó emberek" legyenek, valamint Pécs, Pétervárad, Szigetvár, Horvátország felé is, hogy így rendszeresen hírekhez juthasson az őrség. (4. pont). A megyei tisztekkel jó viszonyt alakítson ki, a szegénységet törvénytelenül ne terhelje, de a kivetett szolgáltatásokat hajtsa be rajtuk. (5. pont.) 140