Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)
Bánkúti Imre: Tolna megye a Rákóczi-szabadságharcban • 87
„Mindenuntalan az vár körül lévő marasztot (mocsár) az ellenség fortélyának eltávoztatására nézve a mostani téli alkalmatossággal jegeltesse;" köteles ezenkívül „czaikházat, czaikvortert (fegyvertár) és pattantyúsokat, nemkülönben más, minden azon praesidiumhoz szükséges mesterembereket conserválni" Az egresi révhez szerezzen hajókat, s a jövedelmet fordítsa az őrség ellátására. 285 Ügy látszik, Palkovics az új parancsokkal, Hellepront Jánossal sem tudott kijönni. 1709. július 9-én Eszterházy Antal keményen megrótta mindkettőjüket, mivel mindkét tiszt „a nagy titulus és ki-ki maga kedve szer ént való despotica dominátiójának authoritássa" s minden alapot nélkülöző „mentül nagyobbra lehető vágyódásában inkább szorgalmatoskodik." Mindketten brigadérosi rangot kértek, de Eszterházy ezt kereken megtagadta, sőt azzal fenyegette meg őket, hogy „Kegyelmeteket onnét kihozom", s mást nevez ki helyükbe. 288 Másfél hónap múlva a győztes császáriak vetettek véget a viszálykodásnak, Palkovics pedig 1710 januárjában halálával tett hitet a függetlenségi ügy mellett. Nemcsak a vezetésben, hanem az ellátásban, az őrség élelmezésében, ruházásában és lőszer-fegyver utánpótlásban is komoly problémák voltak. Simontornya védelmét elsősorban a Sió—Sárvíz lefolyása által kialakított széles mocsárvidék biztosította, időnként hozzáláttak a sáncok és falak építéséhez, azaz inkább csak a nélkülözhetetlen javítási munkákat végezték el. Amikor 1708 márciusában Eszterházy Antal tábornok Simontornyára küldte teljhatalmú megbízottként Grajner Antal tábori főstrázsamestert, megparancsolta neki, hogy tegyen javaslatot a váron végzendő munkálatokról, a szomszédos megyékre kirótt pénzadóból fizesse a mestereket és pallérokat. 2 * 7 Ügy látszik, előzőleg egy hadmérnök irányította a munkálatokat, de Eszterházy nem volt megelégedve a tevékenységével, április 10-én pl. megírja Grajnernek: „A simontornyai várnak fortificatioját úgy reparáltossa, valamint maga levelében projectuálja (tervezi), minthogy az időnek constitutiojára nézve nem szenvedhetné olyan formában, az mint az ottvaló insinér csináltotta, melyért nagy számodással fog tartozni; kiért megárestálván, küldje azalatt Sümeg várában." 2 ** Az építkezéseket két tényező hátráltatta: a szakemberhiány és a pénztelenség. Az előbbire utal szintén Eszterházynak Grajnerhez írt levele 1708 áprilisából: „Sánczmesterről ne is gondolkodjék... saját maga is jó sánczmester, csak egy pallért a munkások eleiben praeficiáljon."™ A szükséges munkásokat és szerszámokat a környező megyéknek (Baranya, Tolna, Somogy, Fejér) kellett előteremteniök. 290 Grajner 1708 nyarán megjavíttatta a bejárathoz vezető hosszú hidat, az őrség házát (ehhez Tolna megyének kellett deszkát adnia.) 1709 áprilisában a siófoki és hídvégi sáncokon dolgozó munkásokat is Simontornyára irányították. 201 A vár lőszer és fegyverellátását kívülről biztosították, elsősorban Sümegről és Palotáról szállítottak oda puskaport. Sümegről, pl. 1708. január 29-én 2 tarackot, 4 tonna puskaport; május 7-én 4 mázsa puskaport; augusztus 16-án „mivel Simontornyán egy mázsa puskapornál több nincsen", ismét Sümegről vigyenek oda 4 mázsa puskaport 200 üvegkézigráná+K. ós óngolyóbisokat. A másik forrás Palota volt: 1708 augusztusában az ottani lőporkészítő műhely egész termelését Simontornyára kellett szállítani, és szeptemberben, amikor Eszterházy elhatározta Palota várának lerombolását, a vár egész lőszerkészletét Simontornyára vitték át. Ugyancsak kapott Simontornya a Dunán át hozott 141
