Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Bánkúti Imre: Tolna megye a Rákóczi-szabadságharcban • 87

Heister tábornok a berhidai táborból 1709. szeptember 2-án közli Tolna megyével, hogy Broderich Andrást nevezte ki alispánná. Ugyanezt szeptember 9-én Broderich tudomására hozza.

212 Ettől kezdve, éppen a legkritikusabb években, 1709—1711-ben, Broderich irányítja a nemesi vármegye tisztikarát, ő biztosítja a megyére kivetett szolgáltatások behajtását. A dunántúli megyék helyzete, magatartása tehát mindenkor a katonai helyzet függvénye volt. A kurucok számára az 1706—1707-es évek jelentették a hatalom csúcspontját. Bottyán győztes 1705 novemberi hadjáratát követően 1706 januárjában—februárjában Bercsényi Rusztra, majd Nagyszombatra rendelte a dunántúli megyék követeit, akiket ünnepélyesen felesketett a confoederációra, amelyet a rendek 1705 szeptemberében a szécsényi országgyűlésen hoztak létre. A dunántúli megyék akkor még nem lehettek jelen a szabadságharcnak ezen a fontos aktusán. Bercsényi 1706. február 21-én tájékoztatta a fejedelmet a dunántúli megyei követek, azaz a nemesség hangulatáról: „Az mint látom,, igen bíznák, hogy ott nem hagyjuk; készítik az deszkái s ját magok is az hidakhoz, de mégis inkább szeretnék az békességet. Instálnak positive (Eszterházy) Antalért."

213 1706-ban a szabadságharc vezetői nagy erőfeszítést fejtettek ki, hogy Dunántúlon katonai, gazdasági és politikai téren szilárd szervezetet adjanak a felkelésnek. 1706 nyarán Eszterházy Antalt, tehát egy dunántúli nagybirtokost nevezték ki vezénylő generálissá.

214 Átküldték Radvánszky Jánost a gazdasági ügyek rendbetételére.

213 Nyár folyamán Csáky István generális commissárius, a kuruc hadtápszervezet vezetője is átment, s Dunántúlon is megszervezte az ellátóapparátust. Jelentése szerint Tolna megye a 2. ellátási körzetbe került, melynek élén Újvári Ferenc pápai lakos állott. Simontornya fontosságát mutatja, hogy itt működött a három prófuntház (élelemraktár) közül az egyik.

216 Csáky István szerint a vármegyék a hadak kéthónapi ellátását vállalták, ezen kívül a fiskális birtokok és a tizedek képezték az ellátás alapját. 1707 folyamán éppen ezeknek az állami jövedelmeknek a kezelésére megszervezték a dunántúli Oeconomicalis Administrációt.

217 A commissáriusokra, a gazdasági hivatalok tisztviselőire súlyos feladatok vártak Dunántúlon is. Mindazok a gazdasági, pénzügyi problémák, amelylyel az egész ország küzdött, itt is egy területen koncentrálódtak össze: a hadellátás súlyos fogyatékosságában. 1707 május elején a dunántúli katonaság és vármegyék is összeállították az ónodi gyűlés elé terjesztendő kívánalmaikat. Ebben rögtön az elején áll: „Szintén bár fizetése légyen is rézpénzül a militiának: annyi, mint ha semmi sem volna; mert mind az Vitézlő Rend, mind az szegénység absolute megidegenedett tüle, mivel sem egyik, sem másik nem élhet véle; és ezen az fundamentumon az szegénység is az hadaktul elidegenedik, mivel az vitézlő Rend némel szükséges állapotokat kénszeríttetik erővel is elvonni, — mellyért az Vitézlő Rend fejére elég átok is száll."

m A dunántúli nemesség és katonaság állandóan segítséget sürgetett Bercsényitől és a fejedelemtől. Amit tudtak, segítettek is. 1705 végén pl. Bercsényi ezüst- és rézpénzt, posztót és fegyvert rendelt át.

219 1706-ban külön mustrálóbiztost küldött át a Dunátúlra az ottani katonaság rendbevételére és fizetésére.

220 De a hazai ipar, az ország felső része nem tudta biztosítani a hadsereg ellátását, a hadsereg fizetésére pedig csak a rézpénz, a kongó állott rendelkezésre. A rézpénz azonban 1706-ra értékben erősen lecsökkent, az országnak azokban a részein, ahol a kuruc államszervezet viszonylag szilárdan mű130