Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Bánkúti Imre: Tolna megye a Rákóczi-szabadságharcban • 87

nán és praevio modo (elöljáróban) a Dunaparton sánczot építvén, subsistáljon (ellenálljon) mindaddig, miglen alkalmatossága lészen a híd elleniben való helyhez jőni".

us Bottyán át is kelt, mert 1705. április 10-én már a „gömlői sánc"ból tájékoztatja Károlyi Sándort tevékenységéről. „Itten eléggé éjjel-nappal szorgosgatom az erősségnek elkészítését, s minthogy jó formában folynak az dolgok körülötte." Vasra volna szüksége, legalább két mázsát kér. Szolnokból, Barkóczy Ferenctől legalább 5 ágyút küldjenek neki. „Kecskeméti bírónak ne terheltessék Nagyságod parancsolni: az ideküldött 100 gyalog munkásnak küldjön kenyeret és élést." Bottyán nem ült tétlenül az épülő sáncban: „Ma küldöttem portát Földvár alá és 10 hajdút Pécs felé élés hajtására"

iii A sáncépítési munkálatokban kisebb zökkenőt okozott a hadmérnök és Bottyán összezördülése, emiatt a mérnök otthagyta a sáncot, a fejedelem pedig erőteljesen figyelmeztette az öreg tábornokot.

14

' A kuruc csapatok tehát 1705 áprilisában újra megjelentek Tolna megye földjén, hogy ismét megkíséreljék Dunántúl elfoglalását. A vállalkozás sikere az átkelőhelyek szilárd birtoklásától, ez pedig Földvár elfoglalásától függött. Ezzel mind a császári hadvezetés, mind pedig a nagy katonai tapasztalattal rendelkező Bottyán tisztában volt. Áprilisban már mutatkoztak annak a jelei, hogy a császári hadvezetőség megerősíteni igyekszik Földvár őrségét. Komáromból 13 hajón 2 század lovas és 200 gyalog ment oda.

14G Valószínűleg ezek a németek voltak azok, akikről április 24-én Rákóczi írt Barkóczy Ferenc generálisnak: „az földvári sánczban lévő praesidiumot (őrséget) az ellenség változtatni" akarja, sőt a váltás már Budáig hajókon le is jött. Rákóczi szerint elsősorban gyalogságból áll, mely „az földvári sáncznak erősítésére avagy változására megyén."

1

'''' Május közepén még Csallóközből is Földvár felé irányítottak bizonyos lovasságot."

8 Dél felől mozgolódni kezdtek a rácok, május közepén Simontornyára „ment rácz s lábancz német több ezernél", akik 300 szekér élelmet akarnak Budára szállítani. Valószínűleg ezeket verte fel Bottyán, élelmüket elnyerte, 300-ot levágott, nyolcvanat elfogott.

149 Földvár fontosságát, és a császári hadvezetés által neki tulajdonított jelentőségét mutatja őrségének létszáma. Egy 1705 júniusi kimutatás szerint"" Földvár őrsége egyike volt a legnagyobb létszámúaknak: 561 gyalogos, 901 lovas. Ugyanakkor Simontornyán csak 22 lovas, 8 gyalogos volt. (Ez csak a reguláris ezredekből odavezényelt létszámot jelenti, ehhez jöttek még a különböző állandó őrséget adó katonák.) Ilyen létszámú őrség elég erősnek érezhette magát arra, hogy a kömlődi sáncépítést egy meglepő, váratlan támadással megzavarja. Ezt május elején meg is tették, de Bottyánt nem lehetett meglepni: a sáncok elleni támadást visszaverte, s a német „sztgyen-vallva tért meg."

m Rákóczinak nem kis gondot okozott az átkeléshez szükséges anyagi bázis, és a megfelelő személyek biztosítása. Május 16-án az imsósi sáncba érkezett a fejedelem bizalmi embere, Vay Ádám, hogy a sáncépítés és átkelés helyzetét a helyszínen felmérje. Másnap, május 17-én részletes jelentést tett tapasztalatairól.

152 Vay mindenekelőtt megállapította, hogy az anyagi eszközök hiánya miatt rossz az ellátás, a hadbiztosság gyatrán működik, a gabona kevés, a marha drága. Tudjuk, hogy a felvonuló csapatok a Duna—Tisza közén is sok kárt okoztak a lakosságnak.

153 Vay javasolta a fejedelemnek, hogy a sáncokba commissáriusnak Szentiványi Rafaelt állítsa be (ez meg is történt). Megállapí109