Tanulmányok Tolna megye történetéből 1. (Szekszárd, 1968)

Puskás Attila: A forradalom érése Tolna megyében az első világháború alatt • 139

Hadisegélyben részesített családok száma Város, járás 1915. 1916. 1917. 1918. Szekszárd 1 147 1173 1676 1726 Bonyhádi járás 1293 1997 3 150 3 420 Paksi járás 2 776 3 760 5 414 5 767 Gyönki járás 1285 2 430 2 684 2 526 Szekszárdi járás 3 607 4 899 4 640 4 818 Dombóvári járás 1478 1997 2 481 2 552 Tamási járás 1995 2 832 4 583 4 887 Egész megye 13 581 19 088 24 628 25 676 A kimutatásból láthatjuk, hogy a segélyben részesített családok száma már 1915-ben igen nagy, a következő évben is nő, 1917-re csaknem megduplázódik és lényeges növekedés a háború utolsó évében már nem is látszik, a megye lakossága 1917-re katonaalkalmas embereit leadta. Ennek a kérdésnek akár gazdasági, akár politikai oldalról történt helytelen megoldása az általános helyzetet erősen befolyásolhatta. Az egészségtelen pénzbőség mellett a bőséggel egyenes arányban növekszik a pénzzel kapcsolatos háborús bizalmatlanság. A pénz aranyfedezete iránti érdeklődés és a papírpénzzel szemben tanúsított tartózkodás rögtön feléled. Már 1914. augusztus 21-én intézkedik a belügyminiszter, hogy az állami jogosítványokat vonják meg azoktól, akik a papírpénzt nem, vagy nem teljes értékben hajlandók elfogadni.

55 A kereskedők, árusok és vállalkozók a háborús hangulatot mindjárt kihasználták az árak emelésére. A kormány augusztus 5-én intézkedett az 5600/1914. B. M. sz. rendeletben az áremelésekről, mégpedig úgy, hogy „az élelmiszerek és elsőrendű szükségletek kielégítésére szolgáló egyéb cikkek (tüzelőanyag, ruházat, katonai felszerelés stb.) árát, vagy az ezek körül szükséges szolgáltatások díjazását aránytalanul magas összegben megszabni nem szabad." Ez vonatkozik a kereslet rendkívüli fokozódása esetére is.

56 A rendelkezés sértette a kereskedők és az iparosok kapitalizálódását, ezért a belügyminiszter szeptember 4-én „illetékes tényezők" aggodalmának helytadva, újabb rendeletet ad ki, „nehogy az elárusítók és vállalkozók kárt szenvedjenek" előírja, hogy az aránytalanul magas árak felszámítása miatt folyó ügyekben a rendőri hatóságok a kereskedelmi és iparkamarák szakvéleményét kérjék ki és ítéletüknél azt vegyék tekintetbe.

51 A kormány tehát első pillanatban gátat akart állítani a várható spekulációnak, az „illetékes személyek" összeköttetéseik révén más belátásra bírták. A központi főszolgabíró hiába jelenti 1916. októberében az aggasztó méretű áremelkedést és kér „egyöntetű intézkedést", a lavinát már megállítani nem lehet.

58 A mezőgazdasági termények értékesítése terén szintén pénzbőség állt elő. Később részletesen rámutatunk, a kormány bizonytalanul kezdte meg a háborús élelmiszerszükséglet fedezését. Elméleti elképzelés az lehetett, ha a terményt jól megfizetik, a gazda azt szívesen beadja, a nagybirtok viszont az így szerzett profitját szívesen a hadviselés rendelkezésére bocsátja. 1914. októberében nyugodt önteltséggel jelentette az alispán a megyegyűlésen: „eladott termékeikért elért árak tekintetében azonban gazdáink nem panaszkodhatnak."

59 149