Tanulmányok Tolna megye történetéből 1. (Szekszárd, 1968)

Horváth Árpád: A Tolna megyei 1848-as szabadságharcosok nyomában • 85

gyész 30, Kalaznó 11, Kéty 14, Kölesd 18, Kis-Székely 14, Medina 13, Miszla 17, Murga 9, Nagy-Székely 29, Némedi 13, Pálfa 15, Pálfa-puszta 2, Rácegres 1, Simontornya 22, Szakadat 12, Szárazd 9, Szentlőrinc 23, Tormás 14, Kistormás 1, Szabaton 2, Tabód 9, Udvari 10, Uzd 5, Varsád 17, összesen: 409. Az egész megyéből tehát 2179 fegyverfogható polgárt kell a házat és hazát védő felkelő seregbe a miniszteri rendeletben megszabott két héten belül kiállítani. A megye lakossága ebben az időben mintegy 190 000 lelket számlált, tehát a kivetés szerint minden 82 lakos után kellett egy nemzetőrt kiállítani. A létszámot lehetőleg az önként jelentkezőkből igyekeztek mindenütt elérni, ahol azonban ez nem sikerült, ott az alkalmas egyéneket összeírták és sorshúzás útján állították ki a községre kiszabott létszámú nemzetőröket, először a 18—40 éves korosztálybeliekből, ahol ebből a korosztályból nem tellett ki a létszám, azokban a helységekben 50 éves korig is el lehetett menni. A cenzusra már nem néztek, mert a cselédeket a többi polgárokkal ugyanazon kvalifikáció alá vették. Azt a házat, amelyből már önként jelentkezett valaki, az összeírásból kihagyták. Az ekként összeírt, illetve alkalmasnak talált nemzetőrök mindaddig, amíg nem kellett bevonulniuk, a községből csak az elöljárók engedelmével, de akkor is egészen rövid időre távozhattak el, viszont otthoni nemzetőri szolgálatot nem teljesítettek. Nagy gondot okozott a megyének a kiállítandó sereg felszerelése. A hadügyminisztérium fegyvert nem tudott küldeni azon egyszerű oknál fogva, mert nem volt raktáron fegyver, így a kérdést úgy oldották meg, hogy a nemzetőrségek részére előzőleg a megyében kiosztott szuronyos fegyverek beszedését rendelték el, hogy azokkal* láthassák el részben a mobilizált nemzetőrséget. Evégből utasította a központi bizottmány Perczel Gyula és Moravcsik András főszolgabírákat, továbbá Simon Rudolf dombóvári járási választmányi elnököt, hogy a kiadott puskákat hatóságuk területéről legkésőbb június hó 21-éig szedjék be és azokat Szekszárdra a megyei várkapitányhoz szállítsák be. A fegyverek megvizsgálására és tökéletes rendbehozatalára egyidejűleg Auerhammer Alajos 52. Ferenc Károly sorezredbeli főhadnagyot, mint megyei hadfogadót kérték fel, aki a kérésnek készséggel eleget is tett.

16 A felhívásra Simon Rudolf azonnal jelentette, hogy a dombóvári járásban kiosztott 100 darab szuronyos fegyverből a nyert utasítás szerint 92 darabot Csehfalvay Mihály, nemzetőrségi főhadnaggyal beküldött a megyei várkapitányhoz. A még hiányzó 8 fegyvert viszont csak akkor tudja beszállítani, ha a központ bizottmány a kiosztásról szóló jegyzéket részére kiadja annak a megállapítása végett, hogy a fegyverek hol lehetnek. A többi járásokból is hasonlóképpen nagyjából visszakerültek a kiosztott fegyverek a megyei raktárba. A fegyverek számának szaporítására elrendelte ezenkívül a központi bizottmány azt is, hogy a megyének minden puskával rendelkező lakosa fegyverét a mobilizált sereg részére adja kölcsön. A fegyvereket beszolgáltató egyéneket a főszolgabírák írják össze és az összegyűjtött puskákat ugyancsak június 21-ig a törvényhatóság elnökéhez küljék be. Közöljék egyben a kölcsönzőkkel, hogy a kárt az „álladalom" megtéríti. Szekszárd és Bátaszék mezővárosokat csak arra utasították, hogy a birtokukban levő polgári és hadi fegyvereket tartsák készen és rendben, mert azokkal az általuk kiállítandó nemzetőröket fogják felfegyverezni. A begyűjtés eredményeképp a mobilizálandó sereg felfegyverzésére körülbelül 500 darab szuronyos és 500 darab közönséges puska állott a megye rendelkezésére, ezzel a sereg felét el is tudták látni. A sereg másik felét, fegyver hiányában, csak dzsidával és kiegyenesített kaszával lehetett felszerel91