Tanulmányok Tolna megye történetéből 1. (Szekszárd, 1968)

Horváth Árpád: A Tolna megyei 1848-as szabadságharcosok nyomában • 85

ni. Ebből kifolyólag a központ bizottmány 600 darab dzsidának és 500 darab kiegyenesített kaszának június 28.-ára leendő elkészítésére adott megbízást a megyebeli kovácsmestereknek. A puskák felügyeletével és őrzésével Szévald István várkapitányt, a dzsidáknak és kaszáknak időre való elkészíttetésével pedig Perczel Miklós nemzetőrségi őrnagyot és Albanich György főhadnagyot bízták meg. Fegyver tehát részben már volt, de ahhoz, természetesen lőport is kellett beszerezni. Mindenek előtt 5 mázsa muskéta lőpornak a hadügyminisztériumból való megszerzésére, valamint az elégséges patronok elkészíttetésére ugyancsak Perczel Miklós őrnagyot utasították, 5 mázsa finomabb lőpor és 50 mázsa ón és kova mielőbbi előállításáról Albanich Györgynek kellett gondoskodnia. Perczel őrnagyot még 16 dob megvásárlására és megfelelő dobosok toborzására is felkérték. Az összes költségek fedezésére a pénzt az adószedő hivatal Perczel kezeihez utalta ki.

17; A belügyminisztérium utasítása alapján az ellenséges hírszerzés megakadályozása céljából a szekszárdi főszolgabírónak a szekcsői és a bátai révnél átkelő személyeket állandóan figyeltetnie kellett és a gyanúsakat Szekszárdra bekísértetni. A dunai molnárokat és halászokat pedig figyelmeztették, hogy ismeretlen és gyanús egyéneket a Dunán átszállítaniok nem szabad.

18 A toborzások alkalmával a lakosságot, valamint a kiállított személyeket kellőképpen felvilágosították, hogy a nemzetőröket nem állandó katonáskodásra fogják alkalmazni, hanem csak a déli részeken garázdálkodó, rabló csapatok elijesztésére és a Dráva vonalának őrzésére állítják ki őket, amiért bért is fognak kapni. Ezenkívül a hadügyminisztérium közlése szerint megilleti őket is a 20 forint hadfogadási díj. Tekintettel azonban arra, hogy az őrsereget a rendelkezésre álló rövid idő alatt megfelelő ruházattal ellátni nem lehetett, mindenkinek a saját ruhájában és akként kellett bevonulnia, ami éppen tőle tellett és olyan fegyverrel, amilyennel rendelkezett és amilyennek a kezeléséhez értett is.

19 A kiállítás, illetve toborzás a legtöbb helyen minden különösebb fennakadás nélkül ment végbe, de akadt egy-két olyan helység is, mint például a völgységi járásban Bonyhád és Majos, ahol a nemzetőrseregbe állítandók összeírását tudatosan halogatták. Ezért Bonyhádra 80, Ma jósra pedig 30 főnyi karhatalmat vezényeltek ki Pécsről, és az ellenállásra lázító Erhard Jánost, Arnold Jánost és Neipert Józsefet letartóztatták és a megyei törvényszékre kísértették.

20 Egy-két ilyen esettől eltekintve Tolna megyében általában csak azért mutatkozott némi ellenszenv a bevonulással szemben, mert a toborzottak a megye területén kívül nem szívesen akartak harcolni. Más megyében különösen a szabadságharc elején nem egyszer

4 megesett az is, hogy a nemzetőri had inkább feloszlott, mintsem hogy átlépje a megyéje határát. Ez történt többek között a győri nemzetőrséggel is, amikor Jellasics betört az országba.*

1 Tolna megye a kivételek közé tartozott, mert nemzetőrei mégis csak elmentek megsegíteni a szomszédos Baranyát és Bácskát. Sőt Dombóváron az előírt létszámot teljes egészében önként jelentkezőkből érték el, akik csak azt kötötték ki, hogy minden negyedik héten váltás történjen.

22 Ahol a váltás időre nem érkezett meg, ott főleg a családos, vagy kizárólag a munkájukból élő nemzetőrök zúgolódtak, aminek sokszor sajnálatos következményei is lettek. A nemzetőrök vagy beteget jelentettek, vagy csoportosan elhagyták a táborhelyüket. A megye által június 16-án megajánlott 2000 főnyi őrsereg hamarosan kevésnek bizonyult, mert a Dráva vonalára is kellett csapatot küldeni, ezért 92