Tanulmányok Tolna megye történetéből 1. (Szekszárd, 1968)
ifj. Szakály Ferenc: A szekszárdi konvent hiteleshelyi és oklevéladó tevékenysége 1526-ig • 9
13. PL OL Dl. 99 535. 1270 körül. 14. Sörös Pongrác: Az elenyészett bencés apátságok. Pannonhalími Rendtörténet XII/B. (továbbiakban: PRT. XII/B.) Budapest, 1912. 169. 1. 15. Zichy I. 525. 1. 16. PRT. XII/B. 57. 1. 17. Anyaggazdagságával és módszertani útmutatásaival messze kiemelkedik ezek közül: Kumorovitz L. Bernát: A leleszi konvent oklavéladó működlése. Turul, 1928. 1—39. 1. (továbbiakban: Kumorovitz, 1928.); Általában foglalkozik a hiteleshelyek történetiével: Jerney János: A magyarországi káptalanok és konventek, mint hielmes és hiteles helyek története. Magyar Történelmi Tár II. (továbbiakban: Jerney); Érdújhelyi Menyhért: A közjegyzőség és hitéles helyek története Magyarországon. Budapest, 1899; Stolcz Alfonz: A hiteles helyek és azok jelentősége a középkorban Magyarországon. Újvidék, 1912. (továbbiakban: Stolcz); Egyes hiteleshelyekkel foglalkozik: Tóth Szabó Pál: A jaszói konvent, mint hiteles hely a középkorban. Turul, 1903. 110—119. 1. (továbbiakban: Tóth Szabó); Füssy Tamás: A zalavári konvent, mint hiteles helynek története: Századok, 1891. 809—829. 1. (továbbiakban: Füssy; rendkívül vázlatos feldolgozás); György Bónis: Les autoritás! de fbi publique et les archivqs des 'loci credibiles' en Hongrie. Archivum. XII. Párisi, 1961. 87—104. 1. 18. Hasonló nehézségekkel kelletlt megküzdenie Juhász Kálmánnak, aki „Egy délalföldi hiiteleshely kiadványai. Aradi regesízták". (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum kiadványai 31—32. Gyula, 1962.) círomel szintén olyan hlteleshellyel foglalkozik, amelynek levéltára elpusztult (erre lásd az 5. 1.). 19. Jerney 114. 1.; Fraknói 15. 1. 6. jegyzet; Kumorovitz L. Bernát, A zjselicszentjakabi alapítólevél. Pest legkorábbi említése (Különlenyomat: Tanulmányok Budapest múltjából XVI. kötetéből) Budapest^, 1964. 44—46. 1. 20. ÁUO VI. 355—356. 1.: „Francius verő et Jacobus pecuniam, quam ultra poísses^ siones scriptas petebant, se in presencia Capituli de Sacsard et aliorum plurimorum nunquam requisitúros promiserunit". Erre az adatra Solymosi László hívta fel figyelmünket. 21. Scriptares rerum Hungaricarum temipore decum regumque Stirpis Arpadianae gesitarüm. Szerk.: Szentpétertf Imre. I. (Budapest, 1937 — továbbiakban SRH. I.) 380—381. 1.; Pauler Gyula: A magyar nemzett történette az Árpádházi királyok alatt. I— II. Budapest, 1893. (továbbiakban: Pauler) I. 159—160. 1. 22. SRH. I. 402—403. 1.: „Celebrataque missa, omnibus rite peractis precepit rex, ut omines egrederentur preter episcopos et abbates." „Episeopi ergo letasi Deo gratias egerunt"; Pauler I. 175. 1. 23. Georgius Fejér: Codex diplomalficus Hungáriáé ecolesiasttcus öt civilis, Buda, 1829—1844. (továbbiakban: CD.) IV/3, 247—248. 1.: „in die sacramenti coram conuentu Saxardiensi, ante ipsuim sacramentum talis compositio inter ipsos exstátiisisiet". Ezt az adatot Solymosi László bocsátotta rendelkezésünkre, 24. OL Dl. 92 656; Fraknói 62r-63. 1. 25. Vö: Szentpétery, 1930. 131—132. 1. 26. Kumorovitz, 1928. 2. 1. 27. Az állandó formula szerint: „sponte et libera voluntate". 28. OL Dl. 88 761.: 1492. — OL. Dl. 78 931.: 1410-*»en a fogott bírák „in villa nostra Zugzard" ítélkeztek. Hasonlóképpen 1499-ben. Lásd: Esztergomi káptalan országos levéltára (továbbiakban: Észt. kápt. olt.) Capsa: 49, Fasciculus: 6, numerus: 3 (Ezek továbbiakban: C, F, nr. rövidítéssel). Az okleveleket az OL. Pilnitárában (574—576. tekercs) használtuk. 46
