Tanulmányok Tolna megye történetéből 1. (Szekszárd, 1968)

Fehér István: Politikai küzdelmek Tolna megyében az első világháború végén • 191

gimnázium megalakítása ellen.

209 1943 és 1944 folyamán több tolnai, baranyai, német dolgozó kereste fel levélben a hűségmozgalom vezetőit, s gyermekeiknek magyar iskolába való járatásához kértek segítséget.

210 Az oktatásügyben — mint más ügyekben is — a hűségmozgalmisták elszánt volksbundellenességükről tettek tanúbizonyságot, és ezt a rendkívül nehéz politikai viszonyok ellenére nyíltan és bátran vallották. „Akkor hangoztatták, hogy ők nem volksbundisták és nem németek, amikor németnek, volksbundistának lenni előny volt hazánkban, amikor a német csizmasarok taposott rajtunk."

211 — állapítja meg az egyik volksbundista népbírósági per anyagának tanúvallomása. A hűségmozgalmisták ellenállása következtében nem sikerült a hazai németség soraiban teljesen megvalósítani a Volksbund egységes iskolapolitikáját. A Neues Wiener Tageblatt még 1944. január 20-án is arról ír, hogy a német népcsoportok iskolapolitikájának fő akadályai Romániában, Horvátországban, Szlovákiában, Szerbiában is megszűntek, csak Magyarországon nem sikerült elérni a célt.

212 A Volksbund fasiszta iskolapolitikája és germanizációs törekvései ellen harcolni ebben az időszakban azt jelentette, hogy a hűségmozgalmisták harcot folytattak az önálló, független Magyarországért. * A dél-dunántúli hűségmozgalmistáknak nem volt külön sajtójuk. Elgondolásaikat, a magyarsághoz való tartozásukat, volksbundellenességüket legjobban az Apatinban megjelenő Die Donau című hetilap fogalmazta meg, amelynek szorgalmas előfizetői voltak. A Die Donau 1934—1944 április között jelent meg, mint a magyarországi katolikus németek hetilapja. Lapjain a keresztény gondolatok, a magyar nacionalizmus, a szentistváni állameszme, a magyar szent korona tana, stb. is bő helyet kaptak. 1942—1943 után az előbbi eszmék mellett mindinkább kidomborodik a volksbundellenesség, a nagynémet koncepció elvetése, a hazai német nemzetiség szeparatista mozgalmának elítélése. Amíg a Volksbund lapjai, a Deutscher Volksbote, a Deutsche Zeitung és a többiek a hazai németek különleges elhivatottságát, német államot hirdettek a magyar államon belül, addig a Die Donau Magyarország önállóságát, függetlenségét hirdette. Szerinte a hazai németség nem akar állam lenni az államban, hanem szervesen tagja akar maradni Magyarországnak.

213 1943-tól külön vitarovatot nyit a Die Donau, amelyben a Volksbund ideológia, a Volksbund terror ellen lép fel. Ádáz harc folyik a lap hasábjain a németek magyarországi asszimilációjának kérdéséről. A Volksbund további szeparációt követel, a Die Donau az „együtt a magyarsággal" eszméjét hirdeti. Csak egy hazát lehet egyszerre szolgálni

214 — írja. A lap védelembe vette azokat a németeket, akik nem jelentkeztek önkéntes SS-katonának. A Volksbund fenyegetett, kemény büntetést ígért, többször hangoztatta utolsó figyelmeztetését. A Die Donau rámutatott, hogy a sok utolsó figyelmeztetés ellenére semmi sem történt, üres szavak ezek a fenyegetések, hiszen már régóta ígérgetik a sárga karszalagos megjelölést, a kényszermunka-táborokat, mégsem történik semmi. Üres blöff az egész!

215 1943-ban Magyarországon a baloldali sajtón kívül kevés olyan legális írás jelent meg, amely ilyen bátran szembeszállt a német fasizmussal. A hűségmozgalmisták részben innen vették a bátorságot, hogy ellenálljanak az SS sorozásokon. A Die Donau nem dicsőítette Magyarország német megszállását, bár nem is ítélte el. Mint keresztény lap félt a forradalomtól, s a megszálló német csapatok itt-tartózkodását azzal magyarázta, hogy meg akarják előzni az eset230