Tanulmányok Tolna megye történetéből 1. (Szekszárd, 1968)

ifj. Szakály Ferenc: A szekszárdi konvent hiteleshelyi és oklevéladó tevékenysége 1526-ig • 9

a.) Ügyvédvalló levelek (litterae procuratoriae) A fassiók egyik legegyszerűbb és leggyakoribb formája az ügyvédvalló levél, ugyanis a bíróságok előtt megjelent ügyvédek megbízatásukat, a bevallást tevő felek pedig (az ügylet érvényességéhez feltétlenül szükséges) rokoni beleegyezést csak ennek felmutatásával igazolhatták.

45 Annak ellenére

? hogy a Tolna megyei birtokokat érintő perekről vagy bevallásokról kiállított oklevelekben gyakorta találkozunk „a szekszárdi konvent ügyvédvalló levélével" (cum procuratoriis literis conventus Saxardiensis) formulával,

46 igen kevés maradt ránk ezek közül. A per befejeztével vagy a megbízatás lejártával ugyanis értéküket vesztették, s megőrzésükre kevés gondot fordítottak. Az első 1335-ben tűnik fel a megmaradt szekszárdi kiadványok között,

47 s a következő két évszázadban is csak néhányat tudunk megemlíteni. Az ügyvédvalló levelek vonatkozásában szinte egyáltalán nem érvényesült az a már említett elv, hogy a hiteleshely saját ügyedben nem ad ki oklevelet, sőt olyan testületek is bocsátottak ki ügyvédvalló levelet, amelyek kiadványai egyébként közhitelre nem számíthattak.

48 A szekszárdi apát vagy apátság által folytatott perekben procurátoraik mindig a konvent oklevelével igazolták magukat.

49 b.) A birtokjogi változásoknál kiállított oklevelek. A nemesi magánjog legfontosabb része a birtok jog volt. A XIII. század végfetől kezdve a birtokjogban belkövetkezett minden változást — adományozást (donatio), adás-vételt (emptitio), elzálogosítást (inpignoratio), cserét (concambium), örökösödési szerződést, végrendeletet (testamentum) — igyekeztek a hiteleshelyekkel írásba foglaltatni. Az ezekről a 'bevallásokról kiállított oklevelektől remélhettek leginkább védelmet birtok jogaik támadói ellen, és ezért ezek minden családi vagy egyházi levéltár legféltettebb kincsei közé tartoztak.

50 Tanulmányunk keretei szűkek ahhoz, hogy mindezeket a változatokat részletesen elemezzük, mindössze néhány jellegzetes vonásuk felvázolására vállalkozhatunk. A bevallást tevő személyek gyakran magukkal hozták az illető birtokra vonatkozó, korábban keletkezett okleveleket jogaik bizonyítása céljából. így pl. 1510-ben Morgay Miklós Philepzierdahel, Zenthdemeter és Bohnyán falvakban levő részbirtokainak eladásakor hat oklevelet mutatott be, amelyek közül egyet a pécsváradi, ötöt pedig a szekszárdi konvent állított ki. A bemutatott okleveleket tartalmilag átírták, és az eredetieket átadták a vevőnek, jelen esetben Naghbayon-i Bwchány Mihálynak.

51 Máskor megelégszenek a birtokra vonatkozó oklevelek egyszerű említésével.

52 Az elidegenítésre került birtokok nagysága nagyon különböző; néhány holdnyi földtől kezdve tartomány nagyságú birtokokig terjed a skála. Közülük csak illusztrációként iktatunk ide néhányat, 14434>an megjelent a szekszárdi konvent előtt Tarnásy János vajda fia Henrik és testvérének, Lászlónak özvegye, akik elcserélték egymással a Tolna megyei Tamási várban és városban, valamint Wyfalw, mindkét Tengelitz, Zemche, Kospa, Inoka, Bak, Mengiesirwg, Gonozd, Pwkwd, Remethe, Kánya, Ewsy, Tengwld, Naghcheh, Mén, Régen, Mágocz, Báth, Henes, Hewkwth falvakban, illetve a Pozsega megyei Pozsega várban és városban, Stremenitz, Verhowtz, Zelcze, Draskowtz, Verhoya, Lypye, Lypantz, Haymotz, Prybynye falvakban lévő részbirtokaikat.

53 1497-ben Zekchew-i Herceg Miklós és Karray Miklós kölcsönös örökösödési szerződést 14