Tanulmányok Tolna megye történetéből 1. (Szekszárd, 1968)

Horváth Árpád: A Tolna megyei 1848-as szabadságharcosok nyomában • 85

den ellenvetés nélkül teljesített. De nem mindegyik helység adott ilyen könynyen élelmet a vonuló horvát seregnek. Pincehely, Gyánt, Pari, Regöly és Ozora mezővárosok, illetve községek már „egész eréllyel" megtagadták az élelem kiszolgáltatását, sőt készek voltak minden órában a tömeges felkelésre.

98 A pincehelyi nép először két kóborló határőrt vert meg annyira, hogy azok meg is haltak és amikor Roth serege a faluba érkezett megpihenni, a község lakosai a szomszédos helységek nemzetőreivel a környező erdőkbe vették be magukat. A harcoló csapatok elvonulása után, a faluban maradt podgyászőrséget azután az erdőkből visszatért nép lefegyverezte és a zsákmányt szétosztotta." Amikor Roth erről értesült/, ahelyett, hogy folytatta volna az útját, Pincehely megfenyítésére visszafordult. Büntetésül hadisarcként 24 ökröt, 6000 birkát, 300 akó bort és 2000 pengőforintot követelt a pincehelyi néptől. Felszedette a Kapós hídját, ágyúit a községnek szegeztetve azt felgyújtotta és szörnyen kegyetlenkedett.

100 Végeredményben a pincehelyi és környéki népnek ezek a partizánakciói késleltették Rothnak az időben való egyesülését Jellasiccsal, aki emiatt vesztette el a pákozdi csatát és ezért kellett Rothnak is kapitulálnia Ozoránál a magyar seregek előtt. Roth igenerális Pincehelyről ugyanis csak október 1-én vonult tovább Ozora felé akkor, amikor a fősereggel már semmiképp sem tudott egyesülni és amikor már Szlavóniával is elvesztette minden összeköttetését és utánpótlási vonalát. A magyar részről vele szemben operáló Perczel-hadtest naplója szerint „ebben az időpontban Beck ezredes (őrnagy) állt 2000 emberrel Székesfehérvárnál, Perczel Mór ezredes pedig 3500 fővel Szentivánnál. Székesfehérvár és Pettend között a veszprémi felkelők táboroztak, A Sió-vonalat a somogyi felkelők tartották megszállva, mintegy 4—5000 nemzetőrrel Dégre pedig 6000 tolnai népfelkelő vonult be."

101 Csapó Vilmos ugyanis azt a parancsot kapta Perczel Mór hadtestparancsnoktól, hogy mindenképpen akadályozza meg Rothnak a Sión való átkelését. A parancs vétele után Csapó október 1-én megindult seregével Dunaföldvárról Ozora felé. Október 3-án már Simontornyán állt a sereggel, ahonnan esti 6 órakor sürgönyileg (futárral) azt jelentette a megye alispánjának. hogy október 4-én Ozorán lesz, ahol csatát vár. A tolnai őrsereg egy része ékkor a Somogy megyei felkelőkhöz beosztva Zichy Őrnagy parancsnoksága alatt állott, aki október 5-én közölte a tolnai alispánnal, hogy csapatával Hídvég táján foglalt hosszabb vonalban állást, de a szükséges töltéseknek igen nagy hiányát érzi, mert, 800 puskájára alig egy pár ezer töltés esik. Nyomatékosan kérte ezért az alispánt., hogy az írását átadó embereivel annyi töltést küldjön, hogy „az ellenséggel szemben hátramaradást ne szenvedjenek". Utóiratban jelezte még, hogy a hidakat mindenütt annyira „feltöltötte", hogy azok nagy gátul szolgálnak az ellenségnek.

102 A tolnai felkelősereg hadihelyzetéről egyébként Csapó Vilmos a következőképp tájékoztatta Sztankovánszky Imre, kormánybiztos főispánt: október 5-én 3000 emberrel indult el Ozoráról Kálózd felé. Perczel Istvánt 1500 felkelővel Szilasra rendelte, Szeniczey csapatvezért pedig arra utasította, hogy 3000 fővel a sármelléki úton Szentmiklósról Keresztúr irányában nyomuljon előre Fehérvár felé. Dőry Vince kapitányt 3000 gyalogosával Simontornyán, Perczel Gyula főszolgabírót pedig, akit később nemzetőrségi kapitánnyá neveztek ki, ugyancsak 3000 felkelővel Ozorán hagyta, hogy az ellenségnek a Sión szándékolt átkelési kísérletét akadályozza. Ö maga a fősereggel Dégre 122