Tanulmányok Tolna megye történetéből 1. (Szekszárd, 1968)

Horváth Árpád: A Tolna megyei 1848-as szabadságharcosok nyomában • 85

vonult, ahol a falun kívül ütött tábort. Mindez egyezik is a Perczel-hadtest naplójában foglaltakkal. Amikor Csapó — szólt tovább a tájékoztatója — kémei által arról értesült, hogy az ellenség Tácon és Soponyán van, ahol Perczel Mór ezredes megtámadta őket, Perczel Istvánt seregével Szilasról azionnal magához rendelte Dégre, hogy egyesülve másnap, oiktóbtr 6-án, Ká­lózd felé nyomuljon előre. Október 6-án^ tehát korán elindult Kálózdra, de alig haladt előre, azt a jelentést kapta, hogy az ellenség már bent van Ká­lózdon a faluban. Erre azonnal visszafordult Ozarára, hogy ott az ellenségnek a Sión való átkelését minden módon meg tudja akadályozni. Délután 1 óra­kor érkezett meg seregével Ozora határába, ott azonban a Sió-hidakat már mind lerombolva találta, így a Sió mellett annak balpartján foglalt el ked­vező állást. 103 Csapó jelentésének ezek az adatai is teljes mértékben megegyeznek Perczel hadtestének hadinaplójában foglaltakkal, amelyek szerint október 6­án valóban mintegy 14 000 tolnai felkelő állotta el Ozoránál, Simontornyánál és Sárszentmiklósnál Roth visszavonuló seregének az útját. 104 A Sió-hidakat Zichy őrnagy vezette somogy—tolnai egyesített felkelő csapat rombolta lé, amint arról Zichy a tolnai alispánnak jelentést is tett. A horvát sereg ez idő alatt a legnagyobb nehézségek közepette vo­nult vissza felé a Sióhoz, hogy azon átkelve elkerülje a bekerítést. Október 3-án érkezett Roth Soponyára, ahonnan Haas kapitány küldte ki egy zászló­aljjal felderítés céljából előre Bárándra, ott azonban Beck őrnagy az egész battalliont foglyul ejtette. 105 Perczel hadtestének elővédjét Görgey őrnagy ve­zényelte, aki mikor arról értesült, hegy Tácon horvátok tanyáznak, támadásra indult ellenük és a községből kiverve őket, egészen Bárándig nyomult előre. Közben Perczel Mór a fősereggel és táborkarával beérkezett az elővéd nyo­mában Tácra, ahol meg is állapodott. Ezek a hadmozdulatok meggyőzték Rothot arról, hogy a már Ausztria felé marsoló Jellasics-csal egyesülni semmi­képp sem tud. Látta, hogy helyzete reménytelen, ezért soponyai táborából Philipovics tábornokot küldte Perczel Mórhoz, hogy a horvát had számára akadálytalan elvonulást próbáljon kieszközölni, Perczel azonban feltétel nél­küli megadást követelt. Amikor Philipovics a soponyai táborba visszatérve közölte Roth-tal a feltételt, a horváth sereg október 5. és 6-a közötti éjjel el­hagyta Soponyát, hogy Ozora felé még el tudjon illanni. Perczel és Görgey azonban a nyomában maradtak és amikor Roth október 6-án Ozoránál elérte a Siót, azon a hidakat lerombolva látta és a Csapó parancsnoksága alatt álló mintegy 10 000 főnyi tolnai felkelő haddal találta magát szemben. Október 5 és 6-án egyébként rendkívül rossz volt az időjárás. Egész nap esett az eső, így az átázott, étlen, szomjan álló, fáradt, lehangolt és demoralizált horvát sereg már semmi ellenállásra nem volt képes. 106 Mindezekről meggyőződve Roth­nak nem maradt más választása, mint hogy az Ozoránál megrekedt seregével minden feltétel nélkül megadja magát és letegye a fegyvert, ami október 7. napján meg is történt. Roth hátráló serege először Csapó Vilmos felkelőivel került közvet­len érintkezésibe Ozoránál. Erről Csapó a megye főispánjához intézett jelenté­sében akként emlékezett meg, hogy az ellenség október 6-án délután 3 órakor mutatkozott, de az ő emberei nyugodtan várakozva puskát űzzél fogadták. Ekkor Roth miután látta, hogy ő milyen tekintélyes erővel állja el az útját és hogy a Sión semmiképpen sem tud átkelni, alkudozni kezdett vele. A tár­12$

Next

/
Oldalképek
Tartalom