Tanulmányok Tolna megye történetéből 1. (Szekszárd, 1968)

Horváth Árpád: A Tolna megyei 1848-as szabadságharcosok nyomában • 85

sem intézkedik, de ezt a legnagyobb higgadtsággal, nem pedig goromba kifeje­zéssel, ahogy az esküdt úr, vagy a bíró polgártárs állítja, hogy a kiszökő ko­csikat a faluból ki nem bocsátom, míg ő betegeim és öreg, fáradt seregem alá legalább 40 kocsit ki nem állít." Közben megérkezett az esküdt is, neki is ugyanezt mondta Forster, tőle is legalább 40 kocsit kért, tekintve, hogy már régen el kellett volna indulniok, mert embereire pénze nincsen, csak 19-éig, így sietnie kell. Hiába a bíró ekkor is csak rámosolygott az esküdtre. Ekkor ő Korniss László főhadnagyot egy néhány emberrel elküldte kocsikért, mivel látta, hogy az eskütt és a bíró az alispán rendeletét úgy sem fogja teljesíteni. Korniss főhadnagy hozott is egy pár kocsit, de azokra még a betegek és a podgyász sem fért fel. így reggel 4 óra helyett, délután 4 órakor tudtak csak a legnagyobb melegben útnak indulni. Az az állítás, hogy a földekről is hoz­tak be kocsikat, Forster szerint, nem felel meg a valóságnak, mert előttük is mentek vissza felé Ökérről tisztek és legénység, így lehet, hogy azok rekvirál­tak kocsikat. Tőlük egész biztosan senki sem ment ki a földekre kocsikért, mi­vel az ő serege kettőjük között menetelt, elől volt Salamon Imre kapitány, hátul pedig ő, de nem is volt semmi rendetlenség a csapatban, mert a nép a hozzá való vonzódásból engedelmeskedett neki. 62 Az ókéri esetet vizsgáló bizottság e jelentések és egyéb más beszerzett tanúvallomások és adatok birtokában, Kiss Pál elnöklete alatt az 1848. szep­tember 16. napján tartott ülésében megállapította, hogy azok a kernyai lako­sok, akiktől állítólag Forsterék erőszakkal vettek volna el kocsit, Theopánovits jelentésében nincsenek névszerint feltüntetve, így a vizsgálat folytatására nem talál „okot és módot", Forster? alezredesnek a kocsik rekvirálására vonatkozó jelentését tudomásul vette és az ügyet a maga részéről befejezettnek nyilvá­nította. 63 Az ókéri-eset vizsgálata során a bizottság a táborból hazatérők, illetve parancsnokaik felelősségre vonására sem látott alapos okot fennforogni. Meg­állapítása szerint a tolnai sereg felbomlása is Bechtold sikertelen szenttamási támadásának és hirtelen visszavonulásának az eredményeképp következett be. Perczel Miklós is azt írta az eset után Csányi Lászlónak, hogy az általános visszavonulás során a „Dupplisch-Marschban" visszaözönlő bácskai felkelők ragadták magukkal a tolnaiakat is. E megállapítás alapján az ókéri ügy lezárult, azt a megye közgyűlése tovább nem is tárgyalta, csupán a bizottság jelentését vette tudomásul, rámutatva arra, hogy hiányos fegyverzettel, de még hiányo­sabb ruházatban, szinte ingben-gatyában, tűző napon, majd szakadó záporeső­ben, sátor nélkül táborozni és harcolni hevenyészve összeállított, kiképzésben nem részesült, kellő fegyelmet nem ismerő, enyhe erőszakkal táborba kényszerí­tett és a leváltását alig váró néppel nem lehet, különösen akkor, amikor azok egyes tisztjeik részéről sem láttak valami nagy harci kedvet. Hazatérésüket nem tudhatták megakadályozni a parancsnokaik sem, akiket egyébként még a leg­felső hadi parancsnokság sem vont ezért felelősségre. Az első szenttamási ostrom után augusztus elején, a hazaszéledtek utánpótlásának megtörténtével azonban már elég jó szellemű és tekintélyes tolnai sereg táborozott a verbászi táborban, Zombor városában, majd Fekete­hegyen. A hónap közepe felé a szerbek csak kisebb-nagyobb támadásokkal igyekeztek nyugtalanítani a magyar táborokat, a csatározásokban a tolnai nem­zetőrök is részt vettek már, amint arról Perczel Miklós részletesen számolt be Csányi, királyi biztosnak. Egy ilyen támadásról emlékezett meg a megye al­ispánjához intézett jelentésében Kamarás Fülöp, bátai ispán, megyei meg­bízott is. 111

Next

/
Oldalképek
Tartalom