Regiónk és Tolna megye a két világháború között - IX. Levéltári Nap 2004. szeptember 3. (Szekszárd, 2004)
Dr. Romsics Ignác: Magyarország a két világháború között
A politikai rendszer Politikai intézményeit és azok működését tekintve a Horthykorszak kormányzati formája a korlátozott, azaz autoriter elemeket is tartalmazó polgári parlamentarizmus volt. A parlamentáris demokráciákkal mindenekelőtt a dualista időszakból átvett polgári liberális intézményrendszer - többpártrendszer, parlament, parlamentnek felelős kormány, a bíráskodás szuverenitása, pluralista szellemi élet - rokonította. Az autoriter állammal pedig ezen intézményi struktúra antidemokratikus működtetése, vagyis az, hogy a polgári demokráciák gyakorlatától eltérően a politikai hatalomért folyó versenyből a társadalom jelentős csoportjait kizárták, a versenyben részt vevők számára pedig egyenlőtlen feltételeket szabtak. Ilyen, az érdekérvényesítés teljes szabadságát korlátozó és az állampolgári egyenlőséget sértő elemek voltak a túlnyomóan nyílt szavazás s a központi végrehajtó hatalom túlzott befolyása, amelyek a háború előtti viszonyokat is jellemezték, valamint - új jelenségként - a sajtószabadság korlátozása és a kormányzati politika, sőt a törvényhozás szintjére emelt antiszemitizmus. A fasiszta vagy nemzetiszocialista totalitarianizmus legfontosabb ismertetőjegyeivel - hivatalos ideológia, egypártrendszer és a parlamentarizmus felszámolása, a szellemi és kulturális élet gleichschaltolása és teljes ellenőrzése, a társadalmat permanens rettegésben tartó fegyveres terrorrendszer stb. - ez a rendszer nyilvánvalóan nem rendelkezett. Annak, hogy az 1945 utáni magyar történetírás évtizedeken át mégis fasizmusnak, félfasizmusnak, illetve diktatúrának nevezte, nyilvánvalóan rendszer-legitimációs, s nem tárgyiszakmai okai voltak. Ezen autoriter rendszeren belül Horthy sokáig a „közép-erős" köztársasági elnökök jogállásához hasonló jogkörrel rendelkezett. Az 1920-as törvények értelmében, amelyek jogosítványait szabályozták, a nemzetgyűlés, illetve később az országgyűlés által alkotott törvények szentesítése nélkül léptek életbe. A törvényjavaslatokat a kormányzó mindössze egyszer küldhette vissza „további megfontolás " végett. Ha az így visszaküldött tervezetet a nemzet-, illetve az országgyűlés változatlanul fenntartotta, akkor Horthy 15 napon belül köteles volt azt kihirdetni. Meghatározott korlátok között elnapolhatta (30 napra), sőt tartós munka- és döntésképtelen-
