Regiónk és Tolna megye a két világháború között - IX. Levéltári Nap 2004. szeptember 3. (Szekszárd, 2004)

Dr. Romsics Ignác: Magyarország a két világháború között

külföldi magyar intézetet - Berlinben, Bécsben, Rómában és Párizsban - létesítettek. A középfokú oktatás leglátogatottabb intézménye az elemi 4 osztályára épülő 4 osztályos polgári iskola volt. Innen kerültek ki az üzleti élet és az államigazgatás alsó szintű „káderei". A polgári iskolák száma 1920 és 1938 között 250-ről 400-ra emelkedett; a polgáristáké pedig évi átlagban 80-90 ezer körül mozgott. Középiskolákba, vagyis gimnáziumokba és reáliskolákba, amelyek a felsőfokú képzés előiskolái voltak, valamivel kevesebben, 50-60 ezren jártak. A különböző szervezeti reformok ellenére a középiskolai oktatás színvonala magas volt, és mennyiségi szempontból is fejlődött. Az 1930-as évek végén majdnem annyi - mintegy 20 %kai kevesebb - középiskolás tanult a 9 milliós országban, mint 1917-18-ban a 18 milliósban. A középiskolát végzettek aránya így az 1920-as 2,6 %-ról 1938-ra közel 6 %-ra emelkedett. A németországi aránynál ez valamivel kevesebb, a franciaországinál viszont kissé több volt. A népoktatás terén az analfabetizmus mérséklése számított a legnagyobb eredménynek. A 6 éven felüli lakosságnak 1910-ben 67, 1920-ban 85, 1930-ban 90, s 1940-ben 92 %-a tudott írni és olvasni. Kelet-európai mércével mérve ez az arány igen kedvező volt. A 6 éven felüli lakosságból ugyanis az 1930-as években Jugoszláviában 45, Romániában 42, Bulgáriában 39, Lengyelországban 23 %-os analfabetizmust regisztráltak a nemzeti és nemzetközi statisztikák. Ahhoz, hogy ezt a szintet elérjük, elengedhetetlen volt az 1920-as évek második felének Klebelsberg Kuno nevéhez fűződő iskolaépítési akciója. Kétségtelen viszont, hogy az általában 4, s csak ritkábban 6 évig tartó alapoktatásban az ismeretek meglehetősen szűk körének az elsajátítására nyílt csupán lehetőség, s a modern élet követelményeinek ez egyre kevésbé felelt meg. 1940-ben ezért törvényt fogadtak el a 8 osztályos népiskola fokozatos bevezetéséről. A különböző iskolatípusok diákjainak a társadalmi összetétele nagy egyenlőtlenségeket mutatott. Míg az elemisták szociális háttere nagyjából tükrözte a felnőtt társadalom arányait, a polgáriba szinte kizárólag parasztok, kispolgárok és munkások küldték gyermekeiket, a középosztálybeli családok és a felső rétegekhez tartozók nem. A középiskolákban viszont utóbbiak gyermekei tet-