Levéltárügy múltja, jelene és jövője. VII. Levéltári Nap 2002. szeptember 3. - Tolna megye a dualizmus korában. VIII. Levéltári Nap 2003. szeptember 3. (Szekszárd, 2003)
Dr. Bősze Sándor: A SML a múltban, a jelenben ...
tek árverés útján. 1869. május 24-én a történeti értékkel nem bíró iratokat eladták. Ekkor 30q papír „gazdagította" az ismeretlen kereskedőt, 93 forinttal gyarapodott a megyei pénztár, ugyanakkor felbecsülhetetlen értékű dokumentumokat semmisítettek meg. Köztük „régi faluszámadásokat, adókönyveket, gyűlési és törvényszéki iratokat, himlőoltási rovatos jelentéseket, s „több efféle érdeknélküli iratokat és nyomtatványokat". A levéltár két helyiségére kiterjedő rendezéssel egybekötött selejtezés eredménnyel is zárult, ekkor kerültek elő az 1848. évi bizottmányi jegyzőkönyvek, továbbá Székesfehérvár szabad királyi város 1786 és 1790 között keletkezett német nyelvű tanácsülési jegyzőkönyvei. A selejtezési bizottság távozását követően Rosty a kutatómunkának szentelte a hivatalban töltött idejét. 26 ív terjedelemben feldolgozta a megye históriáját, többek között a Rákócziszabadságharc történetét, a megyei nemesi felkelősereg részvételét az osztrák örökösödési és a hétéves háborúban. 1692-től a XVIII. század közepéig feltárta a megyei adózás alakulását, jegyzetei kiterjedtek a nemzetiségi és felekezeti viszonyok alakulására is. Rosty Zsigmond kutatásai, amelyeket nyugállományba vonulását követően is, 1875-ben bekövetkezett haláláig végzett, nem hasznosultak, sem a köztörténetírás sem az őt követő főlevéltárnokok nem használhatták feljegyzéseit, mert a hagyatékát képező, könyvekkel és iratokkal megtöltött három láda átvizsgálásától az örökösök elzárkóztak. Hasonló sorsra jutott a Rosty Zsigmondot követő főlevéltárnok Fekete János hagyatéka is, azzal a különbséggel, hogy amíg a Rosty hagyaték utóéletét ma sem ismerjük pontosan, addig Fekete hagyatékáról, amelyben levéltári iratok is voltak, tudjuk, hogy az örökösök árverésen értékesítették. A megyei levéltár első rendszerezője az 1877-ben főlevéltárnokká kinevezett Modrovich Ignác volt. Modrovich a vármegye árvaszéke ülnökének feladatkörét cserélte fel a főlevéltárnoki tisztséggel. Kinevezésekor már működött a törvényhatósági bizottság kinevezte selejtezési bizottság. Az ekkor végrehajtott selejtezés az abszolutizmus kori iratokra terjedt ki, s ezen források utóéletéhez tartozik, hogy 1860 novemberében a Bach-korszak
