Levéltárügy múltja, jelene és jövője. VII. Levéltári Nap 2002. szeptember 3. - Tolna megye a dualizmus korában. VIII. Levéltári Nap 2003. szeptember 3. (Szekszárd, 2003)

Dr. Dobos Gyula: Tolna Megye Levéltárának története

csúszott be. A nyilaskormányzat idején ugyanis, a front közeledtekor, amikor már az alispánt is eltávolították állásából - ma sem tudom, kinek az oktalan rendelkezésére -, a börtöncellák bejáratait befalaztatták és így a mögöttük lévő iratok látszólag eltűntek a szem elöl. Ez az oktalan és elhamarkodott lépés aztán súlyosan megbosszulta magát. A börtöncellák rejtett voltát nemcsak az előttük húzódó és a többi helyiség folyosójával összefüggő folyosórész árulta el, hanem sokkal inkább a friss falazás, melynek újszerűségét természetesen nem lehetett eltüntetni. Ez a friss falazás szinte ordítva hívta fel a figyelmet a rejtett cellákra és az ott elrejtett iratokra, ez utóbbiak tömegét egyszersmind gyanússá téve. Mindennek ... következménye..., hogy a friss falazást tüstént kibontották, nekiestek az iratoknak és széthányták azokat. Ezt a műveletet csak akkor hagyták abba, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy ezekben a helyiségekben valóban csak iratok vannak elrejtve és semmi egyéb. így aztán az iratoknak kisebbik része megmaradt eredeti kötegelésében. A legfelül lévő iratok a dolog természete szerint veszteségeket is szenvedtek, lefelé hatolva azonban ez a veszteség egyre csökkent s végeredményben most, a levéltár újjáépítése után ezt a veszteséget mintegy 5 %-ra lehet mindössze becsülni. Végeredményben tehát indexeink, anyakönyveink, segédkönyveink s országgyűlési naplóink szinte minden veszteség nélkül megmaradtak, levéltárunk iratanyagának ez az elrejtett része pedig a már említett arányban szenvedett károsodást. A már vázolt okok miatt elrejtésre nem került iratanyagnak annál szörnyűbb lett a sorsa. Ezeket az iratokat olyan csodálatosan szórták szét és keverték össze, hogy mindezt még egyszer nehezen lehetne megismételni. Ez a részben elhordott, pincehelyiségekbe és odúkba bedobált iratanyag aztán még tovább keveredett azoknak a hivataloknak, szerveknek és magánosoknak az irataival, akik e megyeházban székeltek vagy a front hullámzása szerint idesodródtak, vagy innét menekültek tovább és akik irataikat minden lelkiismeret-furdalás nélkül hagyták vissza e helyen, teljesen sorsukra bízván azokat. Mindennek megfelelően a háborúból való visszatérésem után szörnyű látvány fogadott. Tolna vármegye egykori levéltára a szó szoros értelmében eltűntnek látszott, a levéltár összes berendezését eltüzelték az utolsó szálig, s mindössze csak az anyakönyvi szekrények maradtak meg és ezek is csak