Levéltárügy múltja, jelene és jövője. VII. Levéltári Nap 2002. szeptember 3. - Tolna megye a dualizmus korában. VIII. Levéltári Nap 2003. szeptember 3. (Szekszárd, 2003)

Dr. Dobos Gyula: Tolna Megye Levéltárának története

kódokat gyorsan leszerelte. A munkáról és a további történésekről dr. Hadnagy Albert a következőképpen számolt be: „A könnyedén megszerzett alispáni engedélynek a birtokában tehát az 1942. évben megkezdtem a levéltár régibb iratanyagának az elrejtését az említett börtöncellákban, éspedig egyelőre a kezdettől az 1860. évig bezáróan. A légoltalmi helyiségekké átalakított börtöncellák cementpadlóját teljes egészében beborítottam régi iktatókönyvekkel, melynek viaszkosvászon és kemény kötése jó szigetelőréteget adott az esetleges átnedvesedés veszélyével szemben. A falak mentén ugyancsak iktatókönyvekből és deszkaanyagból szintén megalkottam ezt a szigetelőréteget, mert eleve számítottam az iratok itteni hosszabb időtartamú tárolására. Az iratoknak az említett három épületből való átszállítását a rejtekhelyre természetesen nem lehetett titkon végezni és így az egész műveletnek nyilvánvalóvá vált a menekítési célzata. Ennek esetleges politikai következményeit vállalnom kellett, aminthogy nem is voltam mentes bizonyos gúnyolódó megjegyzésektől. A következmények azonban teljesen engemet igazoltak. A börtöncellákban az iratokat az eredeti levéltári rend szerint helyeztem el, kis folyosókat hagyván közöttük a nélkülözhetetlen kutatások lehetővé tételére s egyszersmind annak bizonyítására, hogy e helyiségekben a mennyezettől a padlóig csakis iratok vannak elrejtve. Idekerültek az iratokon kívül az összes anyakönyvi másodpéldányok, az összes indexek, névmutatók és segédkönyvek, valamint az országgyűlési naplók díszes kötetei is. A börtöncellák bejáratát mintegy 30 cm magasságban elfalaztattam azért, hogy esetleges csőrepedés esetén a vízvezeték kiömlő vize ne hatolhasson be az iratokhoz. Az 1861. évvel kezdődő iratanyagnak hasonló elrejtésére, bár elegendő helyiséggel rendelkeztem e célra, már nem kerülhetett sor. 1943-ban behívtak katonának, röviddel később kiképzetlenül is a frontra kerültem. Emiatt az előbb említett iratanyagot kénytelen voltam sorsára hagyni. A börtöncellák kettős vasajtóira mindenhol lakatot helyeztem el, s bevonulásomkor valamennyinek a kulcsát átadtam az alispánnak, hogyha majd arra kerül a sor, kinyithassuk e zárakat és az üresen hagyott kis folyosókon keresztül bárki meggyőződhessék arról, hogy mi is van elrejtve ezekben a helyiségekben. E számításomba előre nem látható módon hiba