Levéltárügy múltja, jelene és jövője. VII. Levéltári Nap 2002. szeptember 3. - Tolna megye a dualizmus korában. VIII. Levéltári Nap 2003. szeptember 3. (Szekszárd, 2003)

Dr. Bősze Sándor: A SML a múltban, a jelenben ...

Változás azt követően bontakozott ki, hogy 1807 és 1812 között Pollack Mihály és Tegl János tervei szerint a belváros déli szegletében, az egykori várfal és bástya, valamint a feloszlatott karmelita rend kertjének helyén felépült az új megyeháza, amelynek földszintjén, a kocsialáhajtótól balra alakították ki az archívumot. Fontos szerepet szántak a levéltárnak, hiszen ugyanezen a szinten, egymást követő helyiségekben működött az alispáni és a főispáni hivatal is. A levéltár újjáéledésének időszaka következett be; az adminisztráció egyik meghatározó hivatala lett. Szerepét az is bizonyította, hogy az új megyeházán beiktatott első főispán - gróf Cziráky Antal - eskütételekor a király (I. Ferenc) személyes képviselőjévé, gróf Gyulay Ignác horvát-dalmát-szlavón bán nemcsak a vármegye egyetemét jelképező zászlót, az okiratok hitelesítésére a vármegyei pecsétet, hanem a levéltár kulcsait is átadta a főispánnak. Ez utóbbiak átadásakor gróf Gyulay a következő gondolatokat fogalmazta meg: a levéltár „ mint egy gazdag szekrény magában foglalja ezen nemes megyének a közjóra intézett tetteinekhiteles jegyzéseit". Fejér vármegye „hiteles jegyzéseinek" tárháza a reformkorban, majd a kiegyezés követően jutott mind fontosabb szerephez. Ez az az időszak, amikor megkezdődött a levéltárban őrzött dokumentumok rendezése, kutathatóvá tétele. A korreferátum a továbbiakban nem tekintheti át még nagy léptékekben sem az intézmény történetét. Arra azonban szerény kísérletet tesz, hogy a XIX. század második felétől a XX. század elejéig összegezze a Fejér Megyei Levéltárban végzett munkát, felvillantsa azon személyek életútját, akik több évtizeden át a főlevéltárnoki tisztséget betöltötték. Nevezetesen: Rosty Zsigmond (1867-1871), Fekete János (1872-1877) és Modrovich Ignác (1877-1895). Az előadás további részében a jogtudó értelmiségiek főlevéltárnoki tevékenységével foglalkozom. Ez a réteg - jóllehet nem minden tagja - ismerte fel először, hogy a levéltárban őrzött iratok a nemzeti múlt értékei. Miként Modrovich Ignác megfogalmazta: „ a levéltár a megyének legdrágább közkincse. " Mégis a reformkor szellemi pezsgésén felnőtt, majd az 18481849. évi forradalom és szabadságharc időszakában politikailag is