Levéltárügy múltja, jelene és jövője. VII. Levéltári Nap 2002. szeptember 3. - Tolna megye a dualizmus korában. VIII. Levéltári Nap 2003. szeptember 3. (Szekszárd, 2003)
Dr. Bősze Sándor: A SML a múltban, a jelenben ...
megacélosodott nemzedék főlevéltárossá lett tagjai sok esetben nem a köztörténetírás érdekeit követve cselekedtek. Helyhiányra történő hivatkozással mázsaszámra selejteztek, helyeztek el iratokat padláson, a megyeháza pincéjében, ugyanakkor ők a levéltári anyag első rendszeres használói, feljegyzések sokaságát készítették, de a megye történetéről keveset publikáltak. Sorsuk alakulásában több azonos vonást figyelhetünk meg; mindhárman jogi végzettséget szereztek, a megye reformkori küzdelmeiben a Madarász László és Madarász József vezette radikális csoporthoz tartoztak. Rosty Zsigmond 1848-ban tüzérhadnagyként vett részt a szabadságharcban, s Komárom várában, mint főhadnagy tette le a fegyvert. Modrovich Ignác a feldunaihadtest élelmezési kormánybiztosa, Fekete János pedig 1849 májusától a szabadságharc vérbefojtásáig a megye főjegyzője. Mindhárman birtokaikra vonultak vissza, s Rosty Zsigmond történeti, jogtörténeti kutatásokkal foglalkozott. Tudományos publikációi mellett gazdasági szakíróként is ismert volt, több cikke jelent meg a Székesfehérvári Borászcsarnok hasábjain. Fekete János a közművelődés terén alkotott jelentőset, az 1860-ban megalakult Vörösmarty Szoborbizottmány jegyzőjeként szervezte a költő és barát emlékét megörökítő szobor felállítását, támogatta a Vörösmarty Kör és az olvasókörök létrejöttét is. Egyik első szorgalmazója volt a megyei és városi múzeum egyesület megalapításának, megyei főlevéltárnokként 1872-ben a törvényhatósági bizottság ülésén vetette fel, hogy más városok és megyék mintájára Fejér megyében is szervezzenek a múlt tárgyi hagyatékának őrzésére múzeumot. Elhanyagolt állapotban találta a levéltárat Rosty Zsigmond, amikor 1867-ben átvette a főlevéltárnoki feladatok ellátását. Az abszolutizmus járásbírósági iratainak rendezéséhez napidíjas alkalmazását kérte a főispántól, hogy a „kiáltó hátramaradást" mielőbb felszámolják, s az 1850-1854 között keletkezett járásbírósági iratokhoz segédletet készítsenek. A főispán a megyei pénztár szűkös lehetőségeire hivatkozva nem engedélyezte a napidíjas kisegítő alkalmazását. A történeti iratok jelentős része is rendezetlen volt, a levéltár egyik szobájában 34 kisebb fiókban és 22 szekrényben hivatalos
