Levéltárügy múltja, jelene és jövője. VII. Levéltári Nap 2002. szeptember 3. - Tolna megye a dualizmus korában. VIII. Levéltári Nap 2003. szeptember 3. (Szekszárd, 2003)
Dr. Gaál Zsuzsa: A dzsentri születése Magyarországon
Az uralkodó mindenhatósága és a helyi társadalom önigazgatási lehetőségei között olyan nagy volt a távolság, hogy köztük még sok minden elfért. Ennek egyik legjobb bizonyítéka a felismert társadalmi szükségletek kielégítésére elég gyorsan kiépülő intézményrendszer. Az intézmények - legyen az szanatórium, árvaház, könyvtár stb. - egyrészt válaszok a hasonló területen tett civil kezdeményezésekre, másrészt azonban kezdik fölöslegessé tenni a kezdeményezőket. A civil társadalomnak azt a tulajdonságát azonban, hogy morfológiailag rendkívül képlékeny, gyorsan alkalmazkodik, hamar változtat alakot, az állam a maga szövevényessé vált és statikus intézmény- rendszerével soha sem tudja olyan sikeresen követni. Erdekek és értékek ütközése ez. Az értékelvű kezdeményezések ismét érdekeket akkumulálnak, intézményként kívánnak megjelenni, mint maga az érték. Ekkor az állam, a civil szervezetek és az intézmények közmegegyezésen alapuló egyensúlya csak egy későbbi kor eredménye lehet. Az egyesületek, a civil szerveződések mással nem pótolható szerepet töltenek be, de hiba volna túlértékelni őket. Történetük azonban azt mutatja, hogy az önszerveződő képesség megjelenése, a hasonló törekvések szervezetbe tömörítése szellemi, anyagi és cselekvő erővé válhat a társadalom számára hasznos területeken. A kiegyezés utáni évtizedekben jellemző, hogy • megszűnőben vannak a céhek, helyüket az ipartestületek töltik ki; • az állam szegényes szociális megoldásait jótékonykodással kell kipótolni; • a művészet, a sport és a társasági élet az öntevékenység szabad tereit kezdi kiépíteni; • a szekularizáció, a vallástalanódás elleni fellépésként új ajtókat nyitnak az egyházak; • pártok és szakszervezetek vannak alakulóban; • korszerűbb gazdasági célú vállalkozási formák alakítására nyílnak lehetőségek, stb. A civil társadalom első megnyilvánulása '67 után a politikai diktatúra elutasítása volt, a hatalom érzelmi elutasítása. A politikai cselekvés eszközeinek hiányában ez volt szembeállítható a hatalommal, - az eszmesúrlódás. Politika és antipolitika jelent meg