Levéltárügy múltja, jelene és jövője. VII. Levéltári Nap 2002. szeptember 3. - Tolna megye a dualizmus korában. VIII. Levéltári Nap 2003. szeptember 3. (Szekszárd, 2003)
Dr. Szögi László: A magyar levéltárügy évszázadai
Dr. Szögi László A MAGYAR LEVÉLTÁRÜGY ÉVSZÁZADAI Mélyen Tisztelt Elnök Úr, Igazgató Úr, Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Kollegák! Valóban nem könnyű feladat 40 percben összefoglalni egy 1000 éves szakmának a fejlődéstörténetét. Remélem sikerül talán kevésbé unalmasan, megtenni ezt, hiszen egy olyan szakmáról van szó, amit a széles közvélemény nem ismer eléggé. Nagyon sokáig talán egyetérthetünk abban, talán a rendszerváltásig a magyar levéltárügyről úgy gondolták, hogy egy zárt körnek, a történészeknek a forrásanyagát biztosítja, a munkájához de a szélesebb közvéleménynek a magyar társadalomnak ehhez tulajdonképpen kevés a köze. Nos az elmúlt 12 esztendő bebizonyította, hogy ez nem így van, ha napjainkban nézzük a televíziót megdöbbentő módon magam is, csodálkozom. Naponta lehet látni levéltári raktárakat ismert okok következtében. A kezdet, azonban egészen más, és engedjék meg, hogy ne a napjainkkal foglalkozzak, hanem nyúljak vissza az egészen korai szakaszhoz. A levéltárügy és a levéltárak a nemzet emlékezetét jelentik azokat az írásos dokumentumokat, ami nélkül egy nemzetnek identitása nem létezhet sem állami szinten, sem helyi szinten. A dokumentumok már az államalapítás kezdő pillanatától jogbiztosító dokumentumok voltak, tehát azt lehet mondani, és ezt köthetjük az államalapításhoz, hiszen a pannonhalmi oklevél, pannonhalmi alapítólevél, ami az ezredfordulóról maradt meg, és hogyha vitatjuk is eredetiségét, mégis korabeli képet mutató oklevél az, egy olyan jogbiztosító jellegű irat, aminek a megőrzéséhez érdek fűződött.
