Levéltárügy múltja, jelene és jövője. VII. Levéltári Nap 2002. szeptember 3. - Tolna megye a dualizmus korában. VIII. Levéltári Nap 2003. szeptember 3. (Szekszárd, 2003)

Dr. Szögi László: A magyar levéltárügy évszázadai

Adott esetben a bencés rend érdeke, de minden írásos dokumentum megőrzéséhez annak a közösségnek, vagy személynek az érdeke fűződött, aki ezt adománylevélként vagy valamilyen dokumentumként megkapta. Vagyis a levéltárügy az egyidős az állam működésével, hiszen az állam, a feudális állam kialakulásának pillanatától szükséges néhány jogot, jogosultságot írásba foglalni, hogy azokat évtizedek vagy évszázadok múlva is bizonyítani lehessen. A levéltárak tehát lényegében nem tudományos célból jöttek létre a kezdet kezdetének időpontjában, hanem azért, hogy ezeket a fontos, adott esetben egzisztenciális és vagyoni érdekeket is őrző dokumentumokat megőrizzék. A legkorábbi levéltárakról adataink értelemszerűen az egyházak köréből maradtak, hiszen ez az az intézmény amelyiknek a folyamatossága 1000 éve töretlen és az Árpádkor legkorábbi évszázadaiból a különböző bencés kolostorokban döntően manapság Pannonhalmán maradtak ránk ezek a dokumentumok. Itt Szekszárdon nem lehet nem említést tenni arról, hogy ha kitekintünk az ablakon, akkor az 1061-ben alapított bencés monostor, kolostor épületének az alapjai látszanak, amely ennek a fejlődésnek az egyik emléke. Nemcsak illendőségből említem, hanem szorosan ebbe a témakörbe tartozik, hogy a pécsi püspökség 1009es alapítólevében, amikor felsorolják a püspökség határait, a megye néhány települését is említik. A kora-feudális levéltárügy nemcsak az egyházi vonalon, hanem az állam működésének beindulása során is egyre szélesebb teret kapott. 1181 az a dátum, -nem szeretek túl sok dátumot egy előadásba mondani, de ezt nem lehet kikerülni,- amit úgy szoktunk nevezni, hogy a hivatali írásbeliség kialakulásának kezdete Magyarországon. 1181-ben természetesen nemcsak egy oklevél keletkezett. III. Béla az Írásbeliséget kiterjesztő oklevél bevezető részében elmondja, hogy a dolgok ne essenek ki az emlékezetből, az uralkodó előtt folytatott ügyeket írásba kell foglalni. Ezt az egyébként egy folyamat részének tekinthető eseményt szokták a magyar történetírásban hivatali írásbeliség kezdetének nevezni. Tény, hogy a megszilárduló feudális magyar királyi központban a XII. század második felétől már bizonyosan folyamatosan