Garay emlékkönyv (Szekszárd, 2012)
Garay János levelezése 1827-1853
válaszolhassak. Ezt most annál nagyobb örömmel cselekszem, minél tovább voltam kénytelen az akaratlan hallgatással: te nekem egész seregét tárod fel nézeteidnek s érzelmeidnek s nekem olly soká kelle azokat viszonzatlanul hagynom, hogy most szinte jól fog esni, egyik végsőségből a másikba menni, — hallgatóból csevegővé lenni. Összefoglalom mind két leveledet. Kettőn örülök mindenek felett, édes öcsém! Hogy időtöltésül nem vész könyvet kezedbe, hanem a mit olvassz, tanulmányoddá teszed, s nem csak a hon, hanem a külföld literaturájával is barátkozol, ismerkedel; másodszor hogy emberismeretet törekszel szerezni magadnak. Hidd el, nincs biztosabb vezérfonal pályánkon a tapasztalásnál, s ki eszményi életét legtöbb összhangzásba tudja hozni a külvilággal, az a legjobb iskolában jár, az élet iskolájában. Neked még mindig kissé zajoskodásra hajlandók érzeményeid, nézeteid, kivált a kebel országában, kissé ábrándosak; ott is hidegséget látsz a keblekben, hol csak higgadság van, árnyékot, hol csak árnyazat, árnyékolat színesíti a képet. Ezzel azonban korántsem azt akarom mondani, hogy az emberekre sokat építs, de igen az emberre. Mély igazságot mondott a költő, mondván: „az embert olly igazán szívelem, mint nem az embereket;” s hidd el, te is meg fogod érteni s téged is megértendnek az emberek, csak követeléseidet túl ne feszítsd, vagy igen alá ne hangold. Mit azonban a szabadságról s annak „mostani hőseiről” mint őket nevezed, írsz, abban nem foghatok veled kezet. Nem szabad, nem lehet olly apodictice251 mondanunk, hogy kik a szabadság hős apostolai szóval, tettben zsarnokok. Ezt igen nehéz volna bebizonyítani. S hála istennek vannak, s nem kevés számmal, kik tettel is azok á mik szóval, - s kik magoknak mindent, másoknak semmit sem kívánnak, azok czu- darok és soha össze nem zavarandók a tiszta keblűekkel. Bizony, nagyon is bebizonyította, csak a legközelebbi országgyűlésen is, nemességünk, hogy nem csak magának, de másnak is akar, sőt nem csak akar, de tesz és tett is. Csak szemét készakarva nem kell behúnyni az embernek, azonnal fog látni. Papjaitok nem akarnak látni — ezt újra bebizonyíták a vegyes házasságok dolgában, miről hogy bővebben nem akarál vitatkozni leveledben, aligha furfangosságból nem tetted; érezted a pecsenyi szagát, hogy bátyám uraméknál más húrt hangolnak. Hanem, tréfa ami tréfa, fiú! valid meg, meg tudtak-e győzni papjaid - hogy mint papot, elhiszem; de mint embernek szabad legyen jobb meggyőződésedet hinnem. — Hogy magyar hírlapokat olvastok*, azon kétszeresen örülök, mert az ország határszélén s ollyan nyelvű nép között olvassátok, mely a miénk lenni nem akar, mely rokonulni daczol. Nem agitálnak-e még nálatok az illy atyafiak, vagy ha ezek nem, a panszlávok?252 ezen sáskasereg, mellyet nemzetiségünk daemona riasztott lábra egyesülésünk sarjadozó oltványainak pusztítására. Aegyptusra253 az isten hajdan tíz csapást küldött, de hidd el, mind a tíz nem olly veszélyes Pharaó nemzetére, mint Árpádéra kettő: a vegyes házassági s panszlávi mozgalmak. Mit censuránkról észrevevél az igaz; csak minél okosabban használtassák az illetők által e tágítás és vajha minél tartósabb legyen. A pesti hírlapot én is igen szeretem és járatom. Az Athenaeum iránt kétfélekép nyilatkozol; első leveledben nemmel a másodikban igennel feleltél meghívásomra; tudod mit? mivel mind a kettőt nem teljesítheted, hagyd el mind a kettőt s tégy egy harmadikat, azaz dolgozzál, mert minden embernek maga felé nyúlik keze - az én lapomba. Alkalmasint tudod már, mert hisz igen is dobra ütötték a hírlapi kiharangozók, hogy egy Divatlap kiadásáért folyamodtam, mellyet a Regélő romjain Garay jól ismerte a 18. század végi hazai folyóiratokat, de szomorúan tapasztalta, hogy a máshol pártolt lapokat Pesten alig olvassák. Pl. Pozsonyban Molnár János Könyvesháza (1783), Becsben Szacsvay Sándor Magyar Múzsája (1787) és a Minerva (1798), Kassán Kazinczy Ferenc, Baróti Szabó Dávid és Batsányi János lapja a Magyar Múzeum (1788), Komáromban Péczeli József Mindenes Gyűjteménye (1789), ugyancsak Kassán az Orpheus Kazinczytól (1790), a győri Sokféle Sándor Istvántól (1791) és az Új Magyar Múzsa Páncél Dánieltől Bécsben (1793). 251 kétségbevonhatatlanul, meggyőzően 252 szláv népeket egyesíteni törekvők 253 Egyiptomra Garay emlékkönyv ♦ Garay jános levelezése, 1827-1853 ♦ 91
