Garay emlékkönyv (Szekszárd, 2012)
Garay János levelezése 1827-1853
Géniusz a szekszárdi Garay szobor talapzatán a beállandó újévvel, ha isten és a körülmények segíteni, kitelhető erővel s készülettel szándékom megindítani. Szövetkeztek velem a legjobb capacitások, korosabbak és ifjabbak, a legrokonabbak legkülönszínűbb belletristáink254 közöl Erdélyből úgy, mint Magyarországból, vidékiek úgy mint pestiek, s mind ezek, mind derék ügytársam, Erdélyi János, a költő közremunkálása reménylenem hagyják, hogy éldelhető s korszerű lapot adanthatunk a közönség kezébe. De erről bővebben máskor. Te erre mosolyogsz, kétkedve rázod fejedet, mert már annyiszor megvárattalak válaszaim - s leveleimmel. Már az igaz, ellenségem is megvallhatja rólam, hogy rósz, átkozott rósz levélíró vagyok s állításomat barátim részéről egy egész sereg lehordoriummal tudnám bebizonyítani, de a halál ellen nincs orvosság, s hidd el, még egy rossz levélírót sem térítettek meg a lehordással, az ember restelli, szégyenli magát, de legjobb szándéka mellett is csak vissza esik megint a költő mondásába: video meliora stb. Légy tehát, kérlek te is, mint többi barátaim szíves elnézéssel ez eredeti bűnöm iránt, s ne tulajdonítsd restségemet hidegségnek, hanem annak, a mi; nevezzük a gyermeket a maga nevén — restségnek! Ti nekem ezt, én nektek más hibátokat bocsátom meg, hisz keresztények vagyunk. Hanc veniam damus, petimusque visiccim.255 De térjünk ismét reád! Te velem egy pár csinos költeményt közlesz, s egy még jelesebb töredéket, mellyről mennyire Ítélhetni, csak azt sajnálom, hogy nem az Em- lénybe küldted, hol neki szívesen adtam volna helyet, hová azonban még mindig szívesen elvárlak, ha egy pár költeménnyel járulni kedved volna, akár saját akár ál- nevűleg teszed azt, a mint állásodnál fogva legjobbnak gondolod tenni. S itt eszembe jut, hogy állásod nem sokára változni fog. Kedves Öcsém, nem hiszed mennyire örülök, hogy pályád czéljához olly közel vagy s valóban alig volt hőbb óhajtásom, mint primitiádon256 jelen lenni, vagy abban bármikép részt venni. Igen kérlek, s igen le fogsz kötelezni, ha pontosan s körülményesen tudtomra adod, mikor fog az, hol és ki költségén megtörténni? Azt meg fogod, ugye engedni hogy a mi kevés tőlem telik, részemet hozzá adhassam. Az engem különösen megörvendeztetne. De talán annak is módját találhatjuk, hogy együtt lehetendünk. Csak tudósíts annak idején mindenről. Édes apánk itt fen volt, mit alkalmasint tudni fogsz, vele is terveztünk eziránt. A jó öreg! mint örültem látásán, hat éve, hogy nem láttam őt, s ő bennem s unokáiban új életet látszott élni! s könybe lábadtak szemei, midőn megemlítém neki, hogy primitiádon együtt leendünk. Nina még folyvást nálunk van, kedves és türelmes dajkálója gyermekimnek, mindnyájan szeretjük őt, de különösen kedvében van Ákosomnak, s ez viszont az ő kedvencze. Kis Gizelám257 /kirőli megemlékezésed igen igen édesen hatott reánk, különösen édes anyjára/, kis Gizelám, mondám, szinte öröme körünknek, s gyönyörűségünk csak ő vele teljes. Barátom, csak azt kívánom, hogy e két gyermeket lásd,s meg fogsz győződni róla, mennyire boldog szegény ember vagyok én, s nem fogod többé csodálni, hogy rósz levélíró vagyok - mert fél életét az embernek házi köre foglalja el, s ha másik fele a közügyé, a hazáé, mi marad még az embernek magának, mi a levélírásra? Annyi idő sem, hogy egy becsületes tiszta levelet írjon, hanem illy szurtos szennyessel alkalmatlankodjék barátjai’ szemeinek, mint íme én neked e jelen sorokkal, melyekért azonban, remélem, megbocsátasz, mert emberségemre mondom, egy egész halom correctura-ív vár reám balra, jobbra meg fiacskám unszol, hogy lovagoljak 254 szépíró 255 így bocsájtunk meg, és viszonzásként is ezt kérjük. 256 Felszentelt pap első miséje. 257 GJ. és Babócsay Mária másodszülött gyermeke. 92 ♦ Garay emlékkönyv ♦ Garay jános levelezése, 1827-1853
