Garay emlékkönyv (Szekszárd, 2012)
Garay János levelezése 1827-1853
olvasd el a Regélőben „Párviadal” cím alatt. Legközelebb írd meg róla a kritikádat, de szigorúan ám, s ne hízelegj egy cseppet se! Nektek asszonyoknak finomabb érzésetek van, s különösen te tudod, hogy mi a jó és mi a rossz. Kiváltképp azt mond meg, hogy hogy tetszik a vége. Legközelebb fogsz egy könyvet is, hallga csak haliga - egy egész könyvet tőlem olvasni. Szeptemberre kész lesz, már Csapónak, Bezerédynek161 és Augusznak benyújtottam és nagyon hízelgő leveleket kaptam róla tőlük. Szerencse fel! Talán az írással majd többe viszem, mint minden mással... S ha sikerül, akkor majd megmutatjuk azoknak a szegszárdiaknak, hogy csak úgy fogják a szemüket mereszteni... Ah, a bosszú édes, és én érzek magamban erőt s önbizalmat! Egyébként még csak azt kell neked elmondanom, hogy állásommal és sorommal, meg volnék elégedve, csak egy hiányzik, szeretném magam megfeszíteni érte - a szerelem! Tudja az ördög, oly szívesen beleesnék, és nem tudok szeretni. Nem ez a legnagyobb szerencsétlenség a földön? Hogy vagy te, drágaságom? Hogy mulatsz? Boldog vagy? Életvidám vagy? O kérlek légy az! Ez a föld olyan szép, és igazán oly kár, ha az ember rajta könnyeket önt — nóta bene bánatkönnyeket, mert az örömkönnyeket, azokat szeretem... és ilyenek legyenek azok is, melyeket legközelebbi viszontlátáskor le fogok arcodról csókolni. Isten áldjon, élj nagyon boldogan, és gondolj jó sokat szerető testvéredre, Mukira. A magyar tudós társaság titoknokától Nemes Garay Nepomuk János Urnák a Regélő és Honművész szerkesztő hivatalnál lévő segédnek. Hivatalosan Pest DÖBRENTEI GÁBORTÓL162 Érdemes hazafi, Jelentem, hogy uraságod munkáját „Csatár hőskölteményi rajzolat”, a magyar tudós társaságnak könyvtári bővítése végett béadtam s az azt köszönettel fogadta. Budán, December 20d. 1834. Döbrentei Gábor* Döbrentei Gábor (1786-1851) költő és szerkesztő, akadémiai titkári tisztsége idején (1831-1834) gyűjtötte az irodalom és költészet új kiadványait és gondoskodott a régi magyar nyelvemlékek kiadásáról is. Pest den 14ten März 835a Liebe Schwester, mir immer theuerl Wie doch in alle Welt! kan° dein Herz die so etwas in die Feder geben: „ du fürchtest mir ungelegen zu seyn!” Ungelegen! und du! welche Worte! Nein Theureste! dießec Sprache sollst du nicht mehr führen, den man so liebt wie ich dich liebe, der ist einem ein umgelegen, selbst dann nicht, wenn alles in der Welt. Beschuldige mich lieber, und zürne mir, dießP habe ich verdient, weil ich dir so lange nicht geschrieben; aber lieb warst du mir dem ohngeachtet, und bleibst es immer. Doch du gute, liebe Klägerin! ich will dir nicht mehr ausbleiben; und blieb’ ich ‘s jetz,e so war es nur darum, weil ich wußte du würdest vor allem meinen Thun und Treiben durch unsern lieben Eltern unterrichtet, ein besonderes Schreiben war daher beynahf überflüssig. Nicht so von deiner Seite: dein Herz kanst nur du mir öfnen,s und hast du mich lieb, so würdest du mir oft, ja sehr oft schreiben. Sende nur deine Briefe erste „a Regélő és Honművész’ hivatalához”, ich werde sie immer eigenhändig bekommen.GARAY TERÉZHEZ163 a A levél nagy részét lefordították, b kann c diese d dies e jetzt f beinah, beinahe g öffnen 161 Bezerédj István Garay János egyik jótevője. 162 TmL. GJ. ir. 9. pallium. 163 TmL. GJ. ir. 713. Német nyelvű levél, fordítója ismeretlen. Garay emlékkönyv ♦ Garay jános levelezése, 1827-1853 ♦ 59
