Garay emlékkönyv (Szekszárd, 2012)
Garay János levelezése 1827-1853
Géniusz a szekszárdi Garay szobor talapzatán A kis szitka említése Garay Antal tanult mesterségére, a szita készítésére utal. nyaim megváltozván, vagy három hónapi szüntelen a magam ügyei foglalatoskodtat- tak, s ezekről előbb írni nem akartam, míg teljes bizonyost nem mondhatnék. Most azonban minden el vagyon határozva nálam: a jövő hónap elején visszaköltözködöm Pestre, hol tartósabb összeköttetésekbe lépek névszerint Länderer úrral213 is, s jövendőmnek biztosabb alap kínálkozik, mint itt. De ezekről bővebben, miután Pesten leszek kedves Szüleinket azonnal értesíteni el nem mulasztandom. - Azt azonban ide kell függesztenem, mennyire örvendünk, hogy olly közel leszünk kedves Szüléinkhez, mert csak most érezem leginkább, milly közel valánk Pesten Pozsonyhoz képest; innen talán sohasem látogathattuk volna Szeretteinket, a mi pedig kedves hitvesemnek egyik legfőbb óhajtásai közé tartozik, férje szüleivel s testvéreivel megismerkedni, azokkal szorosabb viszonyokba lépni, s nekik kis fiunkat214 megmutatni, ezt a szeretetre méltó kis angyalt, ki örökös jó kedvével, s fokonkénti gyors kifejlésével minden órában új örömet új áldást hint körülöttünk. Már öt hetes óta /tehát még a hat hét elfolyta előtt/ kezdette megkülönböztetni a tárgyakat, kezdett néha-néha gőgicsélni: most már egész nap vége-hossza nincs ennek, egész nap jár szájacskája, mindenkit megszólít, mindenkire nevet, s ollyan mint egy halacska. De nem is csoda, még soha sem volt beteg, hogy azt mondhatná az ember, s egyáltalában alig tudjuk, hogy gyermek van a háznál olly keveset sír, ámbár csaknem az egész napon át ébren van, s játszik, nevet, gőgicsél, ficzkándozik kedvére, de azért aztán éjjel úgy alszik, hogy rendesen csak a tuti215 idejére ébred fel, vagyis inkább alva veszi azt is minden nyivogás vagy kedvetlenség nélkül. Reggel 5tödfélkor, 6 órakor már ében van, első dolga, hogy körülnéz egy darabig, aztán megszólítja anyját /de nem sírással/ s a mint az ember reá veti szemét /mert közöttünk fekszik/ első, hogy az emberre mosolyog, nevet, mit már hangosan is tud. Legnagyobb mulatságunk a fürdőjével van, mert azt a ficzkándozást, kapálódzást, örömet és kedvet soha sem láttam, mint ez a gyermek tesz, ha vízbe teszik; soha ez fürdőben nem sírt, sőt most minél nagyobb lesz, annál inkább mutatja kedvét benne, a teknőből maholnap kinyől, akkora. A most múlt vásárkor már játékot is kapott, a gyönyörű időt, mely most jár, használjuk s kijárunk vele a szabadba is. De már sokat is csevegek a kis kuruczól, az Isten adja, hogy minél előbb édes nagyszüleinek térdein lássam mászkálni. Csak Pesten legyünk egyszer, majd könnyebben határozhatok. Nagyon, de igen nagyon meg valánk lepetve kedves szüléink s testvéreink uj jósága által, mellyel kis kék szemű fiunkról meg emlékeztek névnapja alkalmával, s nevében köszönjük nagymamája s tantjai216 ajándékát az utóbbiakéra bezzeg lesz szükség, mert már 9 fejkötőt nőtt ki, akkora feje van, de azért mégsem óriás, mert szája csak egy kis mogyoró mint az anyjáé, de füle jókora mint az apjáé, jele hogy okos ember lesz belőle, azaz okos mint a fokos. Anti öcsémet igen szeretném, ha Pestre jönne, s azért itt nem is kérdezősködöm helyről, miután mi is Pesti lakosok leszünk, a kis szitka*, mellyet két évvel ezelőtt számomra készített, még most is jó szolgálatokat tesz. Alajost megszállotta a Músa s temérdek verseket bocsát közre a Rajzolatokban és Regélőben, — ezen igen örülök, de jobban szeretném, ha kevesebbet írna s nagyobb gonddal. O arról panaszkodik, hogy nem válaszoltam neki? Ez tévedés, tehát nem kapta meg levelemet, a mit igen restellenék. 213 Länderer Lajos híres budai nyomdája, 1840-ben Heckenast Gusztáv könyvkereskedővel egyesülve. 214 Kisfia az Ákos nevet kapta. 215 Elterjedt szóhasználat a szoptatásra. 216 nagynéni 78 ♦ Garay emlékkönyv ♦ Garay jános levelezése, 1827-1853
