Garay emlékkönyv (Szekszárd, 2012)
Garay János levelezése 1827-1853
A legjobbat s legsúlyosabbat utójára hagytam. Drága apám az, s közelgő névünnepe, mellyet ez évvel már hatvanadszor* ér el, a sorsnak sok és súlyos csapásai alatt ugyan, de mellyek közé az ég örömeket és virágokat is fűzött, édes anyánknak s egy egész csoport gyermeknek őszinte s érzékeny szeretetét, mellyet részemről egy kedves és szintollyjó szívű menye s egy ártatlan kisded onokácska szeretetével szaporíthatni lelkemnek öröme s óhajtása. Vegye e hármasán s mégis egybeolvadt szeretet bizonyságát azon meleg s igaz óhajtásban: hogy a mindenek ura, a jóságos Isten, e jó apát nekünk még számos évre megtartsa, s ő gyermekeiben és onokáiban gyönyörködje keresztül agg napjait, mellyek eléggé voltak már keserítve. Éljen, édes apánk, éljen sokáig! és boldogan! Végre mi mindnyájan egészségesek vagyunk, melly jót szinte mindnyájoknak viszont kívánunk, s csókolván testvérinket maradunk kedves szüléink engedelmes gyermeki Garay János Garay Maria Pesten, jul. 27d. 1839. Kedves Szüleim! Tudósítom ez egy pár sorral kedves szüléimét, hogy végre valahára csak ugyan helyre vergődtünk: már most tökéletesen s mindenestül Pesten vagyunk s egy hamar ki sem is mozdulok többé; - csak egy Pestje van hazánknak. Mint a kánya körmeiből kiszabadult csirke örülök, hogy megmenekedtem egy oly összeköttetés örvényéből, hol sem lelki nyugtom, sem hatásköröm nem volt, s tehetségeimet puszta eszközzé törpülni láttam, önállóság s cél nélkül, — az ily köteleket, az ily nyomasztó köteleket el kelle szaggatnom vagy életczélomtól elesnem. Barátim és nem-barátim tudták a körülményt, melly Pozsonyba mennem, nem mondom késztetett, de kényszerített, s barátim és nem-barátim megbocsáták, hogy egy ideig hűtelen lettem Pesthez, s egy- iránt örültek visszatértemen, s nekem lelki nyugodalmam ismét megtér, mert megint körömben vagyok, megint dolgozhatom, szívem s hivattatásom szerint. A halnak víz, a madárnak levegő kell, hogy szabadon lehelhessen, hogy élhessen. Engem az asztalhoz szegezett pozsonyi összeköttetésem és lelketlen fordítóvá kárhoztatott, egy rőfnyi kört szabott előmbe, melyben mint a nyomtató v(agy) malomhajtó ló forogtam, s szüntelen egy körben, és örökké és véghetetlenül egy szűk kis körben. Az nem az én elemem. Ezen kívül másfél esztendő alatt egyetlen egy rokon kebelt nem találni a városban, hol lakni s élni kényszeríttetik az ember, mégis kissé borzasztó dolog, - mi mindketten barátok nélkül voltunk Pozsonyban. Ez már csakugyan unalmas. Nina húgom ezen nagyot enyhített volna, de még ez azért nincs veszve, s mi őt v(agy) akármellyiket kedves nőtestvérim közül Pesten is szívesen fogadjuk karjainkba, ha barátságos meghívásunkat teljesíteni akarja, s szállásunkat s szeretetünket megosztani hozzánk feljő. Kedves hitvesem, hogy úgy mondjam, már végkép megkötötte magát, hogy egyik húgommal akar lakni, s minthogy most szegényke sokat gyengélkedik, legforróbb óhajtásom, hogy egy barátnét szerezzek melléje, honnan választhatom pedig azt számára inkább, mint testvéreim közül! A ki legjobb a három közül, az a legelső alkalommal kocsira v(agy) gőzösre ül, s eljön hozzánk magából értetvén, hogy úti költségét én viselem. A vásárig nem kell várni, az igen messze van még, hanem írja meg kedves apám azonnal, mihelyt a levelet megkapja, eljöhet e, eljön e bizonyosan 217 217 TmL. GJ. ir. 728. Költőnk itt téved. Apja már 62 éves, amikor annak nagybátyjától örökölt második keresztnevére, a Ferencre utalva küldi névnapi jókívánságait. SZÜLEIHEZ2 Garay emlékkönyv ♦ Garay jános levelezése, 1827-1853 ♦ 79
