Garay emlékkönyv (Szekszárd, 2012)
Garay János levelezése 1827-1853
szebb tanúja. Mi egész becsében méltányoljuk e szép ajándékokat s érettök szíves, meleg köszönetét mondunk. Az Isten áldja meg az illy jó szüléket s jó testvéreket. Hogy a mi szeretett s már minden órán várt Ninánkról le kell mondanunk, az felette fájdalmasan esik; mint elgondoltunk már mindent előre! Mit fogunk együtt tenni, mint leszünk, mit össze csevegünk mindent! különösen Mimim211 gyermekesen örült uj testvérbarátnéjának!: de általlátjuk a lehetetlenséget felszállíttatásának, s így mi is megnyugszunk a sorsban, s majd csak valamikép keresztül esünk a bajon, noha Nina húgom nagy könnyebbségünkre lett volna, mert szegény Mimim nem lett volna magányosan, igaz, hogy az anyja, ha igazi édes anya volna, feljöhetne hozzá, baja végett...; de csak kilátszik utójára is a mostoha anya a zsákból. Én Ninát mindenesetre felhoztam volna tán magam is, de még mindegyre pesti adósságimat kell lerovogatni s az uj polgár körül is megint csak lesz költség. Oh, kedves szüleim, nem hiszik, mennyire vágyom már egyszer mindnyájo- kat látni, olly régen, igen régen volt az, midőn utoljára körükben voltam! de a sors, nemhogy közelebb vitt volna egymáshoz, de még inkább messzebb szórt egymástól bennünket, s ezzel megküzdeni minden évi törekvésem, s mi tudjuk, hogy még eddig mindig ő volt a győztes felettem. Remélem azonban, csak az Isten egészségben tartson meg mindnyájunkat, hogy a jövő tavasz végével lehetségesebb lesz, nem csak magam, hanem tán harmadmagammal meglátni azon jó szüléket s testvéreket, kiket keblemben s emlékezetemben mindig örömmel hordozok. Mimim folyvást egészséges és erős, soha illy kevés bajú asszonyt nem láttam illy körülményeiben. Ez a jó teremtés különös szeretettel ragaszkodik kedves szüleim- s testvérimhez, ő már nem is igen akar máshova, mint hozzánk tartozni. Napjában tízszer is emlékezik az ő szegszárdi édes apjáról s jó anyjáról, mint kedves szüléimét nevezi. O hasonló vággyal van mindnyájokat minél hamarább ölelhetni, engem pedig, — ah! Leírhatom e azt, mint boldogít? mindennap mint hoz uj örömeket nekem szép és jó lelke? Ivek kellenének ezek leírására, s még akkor is csak árnyéka volna annak, a mit keblemben érezek. Én nem kívánok e világon semmit, mint édes szüléimét s testvéreimet még egyszer látni s velők együtt élni, hogy e derék asszonyt velem együtt szeretnék s együtt becsülnék. Láthatják ezekből, kedves szüleim, hogy sorsüldözött és sorshányta gyermekök mégis boldogságot küzdött ki végre magának; polgári s írói helyzetem elég tisztességes, hogy becsülettel éljen, háza pedig eléggé áldott, hogy mennyországnak mon- dattathassék. Csókoljuk ezerszer mindnyájokat s értesítsenek minket minél többszer, mit mi is teendünk. Muki Schwarz flscalis urat nem ismérem; sok dolgaim miatt nem írhatnék neki egy hamarjában. — A Sz. Mártoni terminus lefolytáról, lesz olly szíves édes apám tudósítani nemde? »»•---------------^jCj) ■«» P ozsony, máj. 10.1839. Kedves, jó Szüléink! Sokáig halogattam az írást, mi szerint dolgaink folyásáról kedves Mindnyájokat tudósítanom kellett volna, de ennek leginkább az volt oka, hogy Orosz úrral volt viszoSZÜLEIHEZ212 211 GJ. hitvesének, Babócsay Máriának családi beceneve. 212 TmL.GJ. ir.727. Garay emlékkönyv ♦ Garay jános levelezése, 1827-1853 ♦ 77
