Garay emlékkönyv (Szekszárd, 2012)

A szülőhely vonzásában

„Emitt a Várdomb, mellyen ős időkben Szent Benedeknek állt kolostora...”59 A SZÜLŐHELY VONZÁSÁBAN A templom alapkövét 1802. május 27-én tették le. Kíváncsi szemek elől rejtve, a főoltár mögött áll egy emléktábla: Olvasó, ha tudni óhajtod, mikor emeltetett ez a templom? Ki volt akkor az uralkodó és végül a nép vezére? Megtudod, ha elmozdítod a márványt. Élj soká. Amikor 1794. augusztus 7-én„felszökött a piros kakas a háztetőre,” a nagy tűzvészben sok száz házzal együtt leégett Szekszárd katolikus temploma is. A hatezer lelket számláló város egyik látványossága lett az új egyhajós templom*. Felszentelésére 1806. november 23-án került sor. Egy fiatal pár esküvőjét is emlékezetessé tette ez a nap, a bátaszéki születésű 27 éves kereskedő, Garay János és a szekszárdi 18 eszten­dős Walter Zsuzsanna házasságkötését. Költőnk szüleié volt az első házasságkötés az új templomban. Esterházy Pál felszentelő püspök előtt tettek fogadalmat. Garay János szülőháza Emléktábla a szülőház helyén 1 1 1 Itr sziMetett GARAY fészkéből itt kele szárnyra ' Könnyű pacsirta gyanánt é$be ropitni dalát Hallja egész ország s örömében reuteU fészek Mert dala honszeretet mert dala hő szerelem. Bat, Janya és Leányvár (Részlet) Ott bolyongtam egykor én is - Ott daloltam egykor én E regét, mellyet szerényen Nyújt feléd az érzemény. - A hazából van ez véve, Louise! Te szép hol születtél, Hol koromnak gyermekéve Nékem is szelíden él. S ha amott a Várhegyen nézsz: Jusson eszedbe azon vész, Mellyt Bat, Janya, Leányvár Szép hazádból elő tár... (Garay autográf Augusz Lujzához.) Házasságukból 12 gyermek született, csak hat érte meg a felnőtt kort, a fiúk közül legidősebbként Garay János*. A Szekszárdon nagy tiszteletnek örvendő csa­ládban — az apa elhúzódó csődpere idején is - meleg szeretettel és gonddal nevelt gyermekek, egymás iránti szinte rajongó szeretetben élték felnőtt éveiket is. Gyer­mekkoruk idején nagy hatással volt rájuk édesanyjuk történelmet is beleszövő mese­világa, különösen Jánosra. Költői fantáziáját tőle örökölte. A szülői házhoz kötődő mély érzelmei Szekszárdnak és környékének, vízpartjainak és erdős szőlődombjainak emlékeiből is fakadtak, valahányszor e tájról és lakóiról szólt a vers. Szép példákat láthatunk erre a költővé érett és távolra, Pestre került János levelezésében. Különösen nővérével, Terézzel folytatott bensőséges viszonyuk árul el sokat a testvéri kapcsolat érzelmi töltéséből. Garay János családi levelezéséből és öccse Alajos visszaemlékezéséből tudjuk, hogy gyermekkorában, majd pécsi diákként a Szekszárdon töltött nyári szünidőkben milyen szívesen barangolt történelmi emlékhelyeken és járta a természetet. „Tudod kedves nővérem - írjaTeréznek 1831-ben -, hogy Szegszárdon nekünk 3 hegyünk van, név szerint Bat, Janya és Leányvár*, azt is tudod, mennyire meghatódom, ha olyan régi romokat látok, hát elég az hozzá, hogy írtam egy költemény félét azokról a romokról...”60 59 Viszonlátás Szegszárdon. Sepr. 20-kán 1846. Garay, 1854. 94-96. p. 60 1831. június 30. 20 ♦ Garay emlékkönyv ♦ GarayJános szerelmei

Next

/
Oldalképek
Tartalom