Garay emlékkönyv (Szekszárd, 2012)

A szülőhely vonzásában

A testvérek leveleiben nagy helyet kaptak fiatal éveik, szórakozási és párkereső élményeik. A vágyak és a valóság egyszerre szólaltak meg, ha divatról, szerelmekről, bálokról váltottak véleményt.„Ezekben énnekem sem volt nagy részem, te is tudod, ha az én pénzügyi helyzetemet nézed. De mégis részt vettem és nagyon jól mulattam, név szerint egy nyilvános és két privátházi bálon. Táncoltunk, ujjongtunk, tréfáltunk és szerelmeztünk /nem szerelmeskedtünk/ mert erre a pestiek nehezen szánják rá magukat, ők csak csevegnek a nagy világba, aztán faképnél hagyják a hölgyet.”61 Teréz 23 éves ekkor, már régen eladósorban van, de az anyagi csőd miatt nincs hozománya, húga Anna is pártában marad, egész életük másokról való gondoskodással telik. A lánytestvérek természetesen nehezen fogadják el ezt a helyzetet, költő bátyjuk vigasz- taló tanácsai is eredménytelennek tűnnek. „Türelmetlenség és kishitűség teszi, hogy fájdalmunkat erősebben érezzük, remény és jó kedély adják nekünk az erőt, hogy a szerencsétlenséget elviseljük. Nézd, tejó lélek! mi mégis nagyon boldogok vagyunk, mert ártatlanul szenvedünk.Jaj annak, akit hozzá még a lelkiismerete is kínoz... Ezért építs Istenre! Már nem tarthat sokáig... Nem a földi kincsek birtokát, nem a pompát és bőséget nevezem én boldogságnak. Megelégedettség, az a valódi boldogság.”62 Csak Franciska megy férjhez, az ő élete már külön történet.

Garaynak hiányzik a családi kör, abban reménykedik, hogy lassan magára maradó szülei Pestre költöznek, ismét együtt lehetnek. E helyett csak pár évenkénti látogatásuk jut neki. Pesti vásárok idején baráti szívesség utaztatja az immár nagyszülőket Jánoshoz, vagy - ha fiúk pénztárcája engedi - postakocsival*, gőzhajóval utaznak egymáshoz. 1837: „Kedves Szüleim! Olly régen készülök már egy kis lerándulást tenni Szegszárdra, azon meleg vágyam teljesítésére, hogy kegyeteket olly sok idő s viszontagság után ismét láthassam...”63 1838: „Igen erősen hiszem, hogy a megnyíló nyárral vagy egypár napot kiszakaszthatok magamnak s ezt arra használandom, hogy szeretett hitvesemmel együtt gőzhajón e vidám kedvűjó húgokhoz s e szelíden édes anyához s tisztes apámhoz lerándulandok, addig is egy példány Hajnallal kedveskedem húgaimnak...”64 Négy évvel később: „11 évi távollétem után e hó 5kén Szegszárdra rándultam*, szüleim ölelésére, s olly szerencsésen értem a gőzösök járását, hogy 7-kén már ismét utón leheték... Jó öregeink öröméről, szeretetteljes fogadásokról, valamint érzelmeimről lapokat kellene tele írnom... ki tudja látom-e őket többé! Gyermekeimet és feleségemet azonban mindenesetre leküldöm vagy egy hónapi faluzásra, ha szép lesz a május, még májusban, ha nem, júniusban, azután pedig öregeinkkel együtt jövendenek fel, s öregeinket itt te- lepítendjük le nálunk, hogy végnapjaikat köztünk éljék le - legalább így végeztük el kölcsönösen tervünket...”65 Garay János bizonytalan anyagi helyzete meggondolásra késztette szüleit, mi volna ajó megoldás: Szekszárdon maradni, vagy költözni Pestre. Végül a harmadik lehetőséget választották; egy időre Mágocsra mentek Alajoshoz, a plébánián még a lánytestvéreknek is jutott szálláshely. Költő fiúk kérésére a szülők modellt ültek Boros János festőművésznek.,,... Szüleimnek itt semmi egyéb teendőjük nincs, mint Boros úrhoz elmenni, s előhozni neki, hogy levelem következtében megjelentek, legyen szíves a munkához fogni, az egész dolog egy párkori üléssel meg van.

61 1833. március 16.

62 1834. március 17.

63 1837. június 25.

64 1838. február 7.

65 1842. április 27.

A Győr-Székesfehérvár-Szekszárd postavonal (megnyitották 1839-ben) állomásait a jelentős tisztségnek számító postamesterek - köztük pl. gróf Esterházy Miklós, gróf Széchenyi Lajos, gróf Zichy Károly - tartották fenn.

Garay emlékkönyv ♦ Garay János szerelmei* 21