Cserna Anna: 175 éves vármegyeházánk (Szekszárd, 2011)

Nemes Tolna vármegye szervezetét ebben a fejlődési szakaszban érte a török hódító hadjárata, a mohácsi csata. A vármegye korabeli igazgatási gyakorlata nem azonnal szűnt meg. Az átmeneti időszakról (1526- 1544) néhány történeti adalék, esemény tudósít. A mohácsi vész után a földesurak csatározásai, a kettős királyság alatt a királyok birtokadományozásai miatt ziláltak a körülmények. A tisztázatlan, furcsa helyzetet példázza Török Bálint nevéhez köthető, a kor legkirívóbb hatalmaskodási esete, az ozorai vár elfoglalása is. A megye hadászati fontosságát a Duna vonalában áthaladó hadiút adta. Ezen az úton indult a török Buda elfoglalására (1541), tehát stratégiai megfontolásból a megye megszállása központi kérdésnek bizonyult. A hadjáratot követően a hadi út melletti mezővárosokba török helyőrségek települtek, amelyekkel állandó harcban állt a vármegye 16. századi utolsó főispánja, Werbőczy Imre. 1 544-ben a török újabb hadjárata során a fokozatosság elvét betartva a megye nyugati és

középső részét vonta a fennhatósága körébe. Koppány várának megszerzésével (1555) a megye meghódítása lezárult. 1557-től a bécsi udvar már nem küldött országgyűlésre hívó levelet Tolna vármegyébe. Ekkor már a megyei nemesség zöme és az igazgatás elvonult Szigetvár védelmébe. Baranya és Tolna vármegye ugyan közös igazgatásban még egy ideig formálisan működött. Erre utalt egy 1562-es adat, miszerint Zrínyi Miklós, Szigetvár védője Tolna vármegye főispánjának mondta magát. Ugyanezen évből ismerjük a közös alispánnak, Osztopán Perneszy Andrásnak a nevét.8 A század végén azonban egy hosszú évszázadra véglegesük a török igazgatás, és a tolnai táj török hódoltsági területté nyilváníttatott. A három részre szakadt országban a török által meg nem szállt vármegyékben tovább formálódott a közigazgatás, a nemesi vármegye 16. és 17. században kialakult új intézményei majd csak Buda visszavétele és a felszabadító harcok után honosodtak meg Tolna vármegyében.