Cserna Anna: 175 éves vármegyeházánk (Szekszárd, 2011)

V

A vármegye megtakarított 11000 forintot a munkák folytatására, és még az 1822/23. évi házi pénztári maradvány biztosítékával sem mutatott hajlandóságot a helytartótanács a hatósági útvesztőben régóta keringő építkezési ügyben. A megrekedt, a reménytelenül elakadt székházépítést az 1825-től felgyorsuló események mozdították ki. 1825. május 2-i közgyűlésen Tihanyi Tamás főispán felszólította a rendeket, a főurakat, az egyházfőket és a nemes és vitézlő urakat a tömlöcök helyzetének mielőbbi rendezésére, ugyanis kisebb-nagyobb bűnökkel terhelt rabok egy helyen zsúfolódtak össze, és humánusnak nem mondható körülmények között a jó útra visszatérők is erkölcsileg elvesztek. Dőry Vince másod alispán, Csapó Dániel, Forster Antal, Augusz Antal táblabírók, Aigl Pál esperes, Vizsolyi János alszolgabíró, Bezerédj István első aljegyző, Forster Benedek tiszti alügyész, Babits Mihály főorvos és Schnemann József földmérő egy bizottságot alkotva megvizsgálta a tömlöcöket, és a jelentésükben nemcsak a tömlöcök, hanem a levelestár bővítését is javasolták. Sőt a költségvetéssel együtt a terveket is elkészíttették, amelyet a vármegye a helytartótanácsnak véleményadásra felterjesztett. Ezúttal sikerrel jártak, mert az építési igazgatóság sem talált kifogást a tervvel kapcsolatban, feltehetően ezt a tervet a későbbiekben Pollack Mihály is látta, részben felhasználta a saját plánumában, ugyanis 1828-ból hatósági okiratszám is szerepel a rajzokon. Az építkezés költségét 42154 forintban állapította meg a hatóság beleértve a pénzmaradványt is. A vármegyének a különbözet összeszedésére kellett valamilyen elfogadható módot találnia. 1826. szeptember 18-i generális közgyűlésen a szép számmal megjelent megyei urak sorsdöntő elhatározásra jutottak az épület történetében. Szentkátolnai Cseh Ignác főjegyző és helyettes alispán előadása alapján az építkezés szükségességét elismerő nemesek az önkéntes adakozás módozatát felvállalták, ezáltal lényegesen könnyítve az adózó nép és a megyére váró terheken. Megállapodtak arról is, hogy a házi pénztárból csupán a 11505 forintot veszik igénybe, a lakosság pedig ingyen kézi munkával járuljon hozzá. Előre látva a költségek emelkedését a felajánlás alatt a teljes bekerülési költséget, azaz a 42154 forintot értették, és ez alól egyetlen egy nemes, a birtokos és birtoktalan nemesek, az egyháziak, a honoratiorok sem vonhatták ki magukat. A „Szekszárdi Curialis Ház , a tömlöcök, a „Levél Tár kiépíttésére kivántató költségeknek összeszerzésérüT meghozott határozatot a megye tudatta a helytartótanáccsal: „a megkivántató költségeket önkényes ajánlá-