Cserna Anna: 175 éves vármegyeházánk (Szekszárd, 2011)
Esterházy Miklós is biztosította a vármegyét a támogatásáról 1826. sokkal magunk erszényébőlpotollyuk... s e képpen egyesült közös erővel a fel tett köz hasznú czél bizonyossan elérettessen, és a’ különös áldozatok kölcsönös segedelem nélkül ne maradgyanak”.50 Elsőként az arisztokrata és a jómódú középbirtokos körből érkeztek a döntésre reflektáló levelek. Herceg Batthyány Fülöp és János nevében Paur Antal, a Jeszenszkyek, a kétyi és gyönki közbirtokos földesurak, Festetics grófok, a Dőryek, a Bezerédj, a Kliegl és a bonyhádi Perczel örökösök, Csapó Dániel, nemeskéri Kiss Pál, Gindli Antal... nyilatkoztak a rájuk eső költségek megtételéről. Az elsők között küldte meg nyilatkozatát gróf Apponyi György a következő tartalmú levélben: „Megyebéli Tekintetes Karok, és Rendeknek meg határozása következésében, Ezen Högyészi Uradalmat, d Nemes Megye Házának tökélletes fel építése végett részemről teendő segedelem ajánlásra, meg hívni méltóztatott, kezemhez vévéns válaszképpen ezen ki nyilatkoztatással szolgálok: hogy én valamint mindenkor a’ Tekintetes Karoknak, a közjó elő mozdítására czélzó végzéséit tisztelni, és azoknak tellyesitésére ha kívántatik, segéd kezeket is nyújtani szoktam, úgy a jelenvaló alkalommal is, gondoskodásoknak meg felelni kész leszek... ” Hasonlóképpen herceg Esterházy Miklós is hajlandó volt a támogatást megadni, ha a megyebeli urak is megteszik a magukét, és a vármegyeháza valóban felépül.51 Határoztak arról is, hogy szabadon is történhet az adakozás, de helyesebbnek vélték az egyenlő „buzgó- sággaT és egyenlő mértékkel való részvételt a közjó érdekében, vagyis az adakozás kiindulásaként a birtokarányt vették alapul. Az udvar 1813. évi rendeletében megszabott subsidium (segedelem) felosztásának kulcsa volt a pénzbeli támogatás kiszámításának az alapja. A birtokok, a közbirtokosságok, az uradalmak sessiok, azaz a jobbágytelkek száma szerint kivetett összeget fizették be az építkezési kasszába. Herceg Esterházynak, mint a vármegyében a legnagyobb birtokosnak 5842 jobbágytelke után 10000 forinttal kellett támogatnia az építkezést. A birtokosok többsége, az Apponyiak, a közbirtokosságok a részarányuk szerinti összeget, néhányan a lehetőségeik függvényében annál többet, mint herceg Esterházy, gróf Viczay, herceg Batthyány, a simontornyai uradalom adományoztak. A kirótt pénzeket a vármegye két részletben, 1827 januárjában és őszén várta a nemes uraktól.52 Személy szerint Csapó Dániel táblabíró, 1827-1834 között a vármegye első alispánja, a megyei reform- mozgalom kiemelkedő alakja fordított nagyot az épület sorsán és az építkezés rendjén. Szintén a közgyűlés
