Cserna Anna: 175 éves vármegyeházánk (Szekszárd, 2011)

ba szállni háború esetén. János apát 100 fős bandéri­umával kísérte a királyt a csatába. János apát elesett az ütközetben, majd a Buda felé tartó török csapat pedig feldúlta az apátságot. A szerzetesek a kolostor elhagyására kényszerültek. A török hódoltság alatt is folytatódott a szekszárdi apát cím és javadalom adományozása. A birtokjog érvényesítése a körülmé­nyek miatt azonban nem volt lehetséges. 1540-ben I. Ferdinánd Várallyai Szaniszló fehérvári prépostnak ígérte az apátságot. Majd Fületinczi Gerdák Márk nagyszombati kanonok (1603), Kálly Péter csornai prépost (1608) volt a birtokosa a címnek és a java­dalomnak, őt követte Győri István vasvári prépost, és még jó néhány név jelezte a folytonosságot.32 A török Buda elfoglalása után szállta meg az általuk kijavított szekszárdi várat, amelyben 200 fős török helyőrség telepedett meg. A török a maga szokásai szerint átrendezte a várat és a mezőváros egyes része­it. A vár és a közvetlen körülötte levő térség alkotta a város magját, amelynek külsejét Evlia Cselebi tö­rök utazó kellő alapossággal leírta 1663-ban: jyA vár alakja. Egy sétahelyes magas dombon, négyszög alakú, kőépületü vár, de magányosan áll. Összesen nyolc tor­nya van, s az egész körülötte hatszáz lépés, alacsony árok veszi körül. A várban csak öt ház van, a többi helye szabad tér... ” Ugyanebben az évben még egy leírás készült Ottendorf Henrik tollából, aki részben kőfallal, részben sárfallal körülvett kicsiny, hadászati szempontból egy gyenge építménynek látta a várat.33 Az apátság területén állt kolostor és egyéb épületek bizonyára elpusztultak a felszabadító harcok idején. A török után a bencések nem tértek vissza a romok­ban heverő kolostorba. A hitéletet a plébániává szer­veződött egyházközség fogta egybe. A szekszárdi apáti cím és az egykori apátsági birtokok uralkodói ado­mányozását I. Lipót sem szakította meg. A birtok- viszonyok helyreállítása Mérey Mihály apát (1693- 1717) érdemeit növelte. Nem kisebb célt tűzött ki, mint az apátság tekintélyének visszaállítását. Sikerült igazolnia 11 település esetében a birtokjogot 1698- ban. Egy másik adat szerint 44 birtokra vonatkozott az igazolás. A 18 századi építkezések elindítója egy lakház építtetésével szintén Mérey apát volt, aki az apátsági templom közelében 4-4 szobából és kony­hából álló emeletes hajlékot emeltetett.34 A források ellentmondásossága miatt nehéz meghúzni a vonalat a Mérey apát és az őt követő Trauthsohn János apát által kezdeményezett építkezések között. Mindkét apát a templomon komoly átalakításokat végeztetett. Mérey alatt a templom délkeleti részéhez egy sekres­tye épült. Trauthsohn apát (1718-1757) nagy épít­kezési tervei közül csak töredékeket valósított meg. A templom északi oldalához szintén egy sekrestyét építtetett, és a régi kolostor helyén lévő apátplébá- nosi házat átalakíttatta, új részekkel kiegészíttette. Az utolsó szekszárdi javadalmas apát Rodt Ferenc Konrád bíboros, constanzi püspök (1757-1775) építtette az új, barokk stílusú plébániát (Bezerédj utca) 1775-ben. A megüresedett lakházat, az istállót egy rövid ideig a város használta. 1777-ben Mária Terézia az apátsági birtokokat a magyar tudományos egyetemnek adta, és ettől fogva a tanulmányi alap felügyelte a gazdálkodást, és kezelte a bejövő jövedel­meket. A volt plébánia házat a közalapítványi urada­lom tisztviselői lakták. Az uradalmi börtön számára is kialakítottak megfelelő helyet, valamint az egyéb épületeket pedig különböző gazdasági célra haszno­sították. Az uradalom nem tudta kellően kihasználni az épületek adottságait, ezért a róluk való lemondás nem tűnt áldozatnak a részükről, sőt gazdaságos lé­pésnek bizonyult az eladásuk. Az üzleten mindenki nyert. A vásárlás időpontjában a bencés apátság he­lyén három meredek lejtővel körülvett, nagyjából téglaalakú dombon az idegen átutazó a templomot, a „kastélyt” és a majorsági épületet láthatta. A megkö­tött szerződés szerint a vármegye tulajdonát képezte az egykori apátság telke teljes egészében és a rajta lévő 18. századi épületek az uradalmi pince kivételével.35

Next

/
Oldalképek
Tartalom