Tolna Megye 1848-1849-ben - Forrásgyűjtemény (Szekszárd, 1998)

7. ISMERETLEN LEVÉLÍRÓ TUDÓSÍTÁSA A BÉCSI FORRADALOMRÓL ÉS A MAGYAR ORSZÁGGYŰLÉSI KÜLDÖTTSÉG BÉCSI ÚTJÁRÓL Kedves Lajosom és Antalom! Tisztelt barátaim ! Másfélnapi járáskelés után a történtek nagyszerűsége felett eszmélkedve testben úgy mint lélekben kifáradva ülök asztalomhoz, talán első tudatandó veletek azt, mit a Bécsi Egyetem talán 2000 ifjúsága megkezdvén polgártársaik csatlakozásával három nap alatt végbe vittek, s minél nevezetesebbet a történetírás még nem mutat, Bécsben zendülés van! minden őrállomás (a Burg és főőrállomáson kívül) az ifjúság és a polgáriság kezein mintegy 25 ezer főből álló katonaság a polgárok dühe elöl a városon kívül csatasorba állítva tanyáz, bent a városban pedig különféle röpiratok fölolvasása és proclamatiok közt 80 ezer polgár és ifjúság, puska, melyek a polgári fegyvertárból ki nem kerülvén a császári fegyvertárból vetettek ki, pisztoly, kard egyszóval fegyveres kézzel több mint 300 ezer kísérő és szemlélő jelenlétében "constitutiot" kiált. Dicső látvány! Kedves Hang! Kérdezitek talán egymást, de hogyan lehet ez Bécsben oly erős rendőrség felügyelete alatt? Pedig az így van, de hogy tudjátok hogyan lehet ez így, halljátok a történet fonalát, és pedig hogy szavaimnak hitelt is adjatok, ti, tételeimet oklevelekkel tanúsítom. Még Lajos Fülöp megbukása előtt sokat hallánk a németek elégületlensége felől, de egy gaz miniszter tanácsa szerint vezetett abszolutisztikus hatalmat nem lehetett a nép puszta óhajtásával meggyőzni, a hatalom bukására tehát anyagi erő, összetartás és tett kellett. Ez meg is történt, mint következik. Vasárnap, vagyis március 12-én az egyetemi ifjúság két tanítójával együtt, úgy a polgárság is konferenciát tartván, melyekben Kossuthnak a tudvalevő nevezetes beszédje

1 nyilván felolvastatott, az utóbbiak őfelségéhez egy 25-30 tagból álló küldöttséget küldöttek, ezek délutáni 4-5 óra között őfelsége előtt, ki minisztériumával éppen együtt ült megjelenvén, bebocsájtást kértek, az alatt azonban míg kérésükre választ nyertek volna, az ajtók előtt álló küldöttség, az őket körülvevő polgárok ezeréi által úgy tolatott be az ajtón. A küldöttség egyik tagja előterjeszté, hogy ha őfelsége egy pár óra alatt a népet concessiókkal és üdvös intézkedésekkel meg nem nyugtatja, ők két óránál tovább nem képesek a békét és nyugalmat fenntartani. Kívánságukra Károly főherceg azt kérdezné, ki az uralkodó? a polgárok válaszolák, eddig őfelségtek! De holnap nem tudjuk ki fog lenni, miután a nép fel van lázadva. Erre Windischgrätz fölkelvén, válaszolá, "hogy a rend és béke helyreállítása legkisebb gond, miután kezeikben elég erő és hatalom van, melyekkel rendet tartani tudnak", a polgárok válaszolák "nyomorult eszköz, mely polgári vér folyásával kívánja a rendet fenntartani". Itt zaj lett e között János főherceg fölállván a polgárokhoz ily formán beszélt, menjenek önök mondják meg polgártársaiknak, hogy őfelsége a nép helyes kívánatait teljesíteni fogja, erre nézve az ígéret zálogául vigyék meg hírül a népnek, hogy Metternich herceg hivatalárul le lépett,