Tolna Megye 1848-1849-ben - Forrásgyűjtemény (Szekszárd, 1998)

most Metternich kelt fel, és halljátok mit beszélt, "én ki 30-40 esztendőt töltöttem a kormány hív szolgálatában, nem fogok lemondani" erre János főherceg székét oda hagyva, Metternichhez ment, ennek frakk gallérját illedelmes, de a gúny jeléül egy kicsit megrázván, monda, igenis uram ön le fog mondani! S ezen pillanatban lemondott! Polgárok, vigyék meg ezt hírül a népnek, a polgárok kijelentvén azt, hogy ez nem lesz elég, távoztak. Este a nép csoportulatokban járt az utcákon. 13- án reggel az egyetemi ifjúság egy tömegben jelent meg az utcán hozzájuk a nép, és csak kevés polgár csatlakozott, s így egy tömegben menve a fo strázsa felé, mely a Burg téren van, mentek itt t[udni] illik a főőrállomáson hat ágyú s egypár ezred katonaság fölállítva, Albrecht főherceg az elöl álló gránátosokat kiszegezett bajonettjeikkel a tömeg felé vezeté, azt elszéleszteni akarván, a tömeg élén álló egyetemi ifjúság nem távozott, a katonaság mindég előbb nyomult, míg végre a tömeghez értek, itt egy főtiszt, ki a tömeg elején lóháton ugráltatott, s többeket letiprott, egy tanuló által lováról lerántatott, s most az ifjúság önként rohant a bajonettek közé, erre a katonaság lövésre szólíttatván, vakon engedelmeskedett. A vad parancs vak hódolatának nyomban 30-40 áldozata lett, ezt látván a polgárság, ennyi ártatlan polgári vér kifolyása bosszúért kiáltott, s minden, ki tudott, fegyvert ragadott; a polgári fegyvertár felnyittatott, 40 ezer fegyver nyomban kiosztatott, a fegyvertelen nép ez alatt kövekkel a főőrállomás, az új harmincad, a policia-, herceg Metternich és minden császári nyilvános épület ablakait összetörte, több gyárokat fölgyiijtott, az úgy nevezett lincat kiszaggatta, s abbul fegyvert készített, ezután nem a belső, hanem a külső városokban rombolt. Jelszó volt, ki a városbul a katonaságot úgy a rendőrséget is. Éljen a nemzeti gárda! 13-a így múlott el. 14- én már mintegy 80 ezer fegyver ki volt osztva a polgárok és az ifjúság között, Metternich megszökött, Albrecht főherceg helyett Windischgrätz lett főparancsnoknak kinevezve, a katonaság a nép kívánságához képest a városbul kiküldetett. Minden nyilvános intézet az őrállomások a polgárság és ifjúság kezére és őrizetére bízva, fehér lobogók és kokárdák, jelképei voltak a polgárok összetartásának a csend és rend fenntartása a polgárok szeszélyétül függött. 15- én reggel az ide alá csatolt proclamatio ezerkint osztogattatott ki, s a tömegek hol egyiket, hol másikat fölemelve fönnhangon olvastatták a közös óhajtást. 8 és 9 óra közt már ezerenkint osztatott ki őfelségének a sajtószabadságot megengedő rendelete, ennek azonnali szüleményei voltak a 2. (és 3.) alatti mellékletek." Ezen egyes concessio habár örömmel fogadtatott, a nép kívánatát ki nem elégíté. Windischgrätzet a nép nem szeretvén, kifakadások történtek. 11 óra tájban őfelsége Ferenc Károllyal minden kíséret nélkül 2 lovaskocsin a nép között megjelent, a nép mindenütt örömrivalgások között fogadta, kiáltván "es lebe der Kaiser'

0 őfelsége rövid idő alatt visszatérvén lakára, egy óra negyed alatt, közösen hirdettetett, hogy Windischgrätz helyett herceg Lichtenstein, a nép kedveltje lett kinevezve. Kérdem, nemde nagy változás egy pár óra alatt? Midőn ugyan azon hivatalrul kettő mozdíttatik el! Midőn azon miniszter, kit maga Napoleon, kit egész Európa meg nem buktathatott, 2000 egyetemi ifjúság lelkesedése nemcsak megbuktat, de hazájábul is kifutni kényszeríti

4 Még nincs vége, most jön ajava,l/212 órakor István főherceg (mint azon küldöttség elnöke, mely Pozsonybul mai nap jön, melyrül alább még sokat fogok írni postakocsin a nép ezeréi közt jön, lovait a nép kifogja, s kocsiját százezerek "vivát" kiabálása közt