Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

Győző, Koretzky János és Erdei Lajos. De most csatlakozott hozzájuk Cséby József és Horváth Gyula is. Ezúttal is elsősorban a túszkérdést vetették fel, majd a terme] őszövetkezeti mozgalmat és végül a megye nyugati részének Somogy megyéhez való csatolási kísérletét hozták fel teljesen megalapozatlan indokul. A lemondó levél ellenére a lemondottak mind ott voltak a május 22-ei intézőbizottsági ülésen. Ügy tűnik, azért jelentek meg az ülésen, mert ekkor mutatkozott be Aranyos György kormányzótanácsi biztos, akit azért küldtek a megyébe, hogy segítse és ellenőrizze a kormányzótanácsi határozatok végrehajtását. A vitában felszólalt az egyik lemondó, Erdei Lajos is. Az egykori tudósítás szerint azt kérte Aranyos Györgytől, hogy intézkedései előtt az intézőbizottság helyi ismeretekkel bíró tagjainak véleményét kérje ki, azt meghallgatva-elfogadva segítse működésében a bizottságot. De hogy ténylegesen milyen tapasztalatokat szerzett Aranyos György, azt leginkább a belügyi népbiztoshoz küldött május 26-ai jelentéséből tudhatjuk meg. A többi között a következőket írta: ,,.. . a vármegyei intézőbizottság túlnyomó része még a szociáldemokratikus elveknek sem felel meg, nemhogy a kommunista szellem hatná át őket. A burzsoázia, mely az első hetekben a nyomás alatt pillanatnyilag nyugodt volt, látván egyes vezetőknek a burzsoá felé hajló ténykedését, feléledt, s a túszok kérdésében ma már olyan követelő álláspontot foglal el, mely sejteni engedi, hogy hátuk mögött érzik a vezetők egy részét. Ma már úgy áll a helyzet, mint az ide mellékelt Igazság és Tolnamegyei Közlöny egy-egy példánya igazolja, hogy a reakciós vezetők elég erősnek érzik magukat, hogy nyílt frontot csináljanak a kormányzótanácsi ténykedések ellen". Ezt követően Aranyos György arról tájékoztatta a belügyi népbiztost, hogy a politikai megbízottak ellen hetek óta szinte hajszaszerű akciót indítottak, több helyen lecsirkefogózták őket, kiutasították hivatalos helyiségekből, s őt magát is csak mint „idős bácsi" tűrték meg, de még ismeretlenül is néhányan vérszopónak nevezték, A május 22-ei intézőbizottsági ülésen vereséget szenvedtek és visszavonultak a reformisták, visszavonták ismételt lemondásukat. (A.reformisták azzal akarták a radikális erőket fékezni, hogy lemondanak, s ez demoralizálólag hathat a helyi szervek tevékenységére. Ez az akció immár másodszor is kudarcot vallott.) A megyei direktórium apparátusát osztályokra tagolták, élükön osztályvezető állt. A 10 osztályt június elején hét osztállyá vonták Össze. A tanácsok a rájuk háruló feladatokat különböző állandó vagy egy-egy akcióra szervezett bizottságok segítségével oldották meg. A tanácsok mellett rendszerint megtalálható volt a termelési, az egészségügyi, az árellenőrző, a kutató (rekviráló) és a lakásbizottság. A TULAJDONVISZONYOK ÁTALAKÍTÁSA A Magyar Tanácsköztársaság már megalakulásának pillanatában célul tűzte a gazdasági és a társadalmi viszonyok szocialista átalakítását.