Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

A XXVI. törvény kimondja: ..A Magyarországi Tanácsköztársaság célja: a kapitalista termelési és társadalmi rendszer megszüntetése, a szocialista termelési és társadalmi rendszer megteremtése". Ennek megfelelően egymást követték az államosítási rendelkezések. A tulajdonviszonyokat érintő intézkedések közül a legjelentősebb a 20 munkásnál többet foglalkoztató ipari, bánya- és közlekedési üzemek köztulajdonba vétele. Idevágó rendelet március 25-én jelent meg, amely az üzemek birtokáért hónapok óta elkeseredett harcot folytató munkások gyárfoglaló mozgalmának győztes befejezését jelentette. A köztulajdonba vett üzemek élére a Szocializálási Népbiztosság termelési biztosokat nevezett ki. A termelési biztos mellett a kisebb vállalatoknál 3, a nagyobbaknál 5—7 tagú ellenőrző munkástanács működött, amelynek tagjait titkosan választhatták a dolgozók. Az ipari üzemek köztulajdonba vételéről szóló rendelet szerint a termelési biztos az üzemben a proletárság összességét képviselte, és az ő feladatát képezte az üzem vezetése. Az üzemekben alakult ellenőrző munkástanács feladata pedig a „proletár munkafegyelem megteremtése, a dolgozó nép tulajdonának védelme és a termelő munka ellenőrzése volt." Az ipari üzemek államosításáról szóló rendeletet követték a lakóházak, a pénz- és a biztosító intézetek, a gyógyszertárak, az üzletek és szállodák szocializálásáról kiadott intézkedések. Tolna megyében március végén, április elején államosítottak minden fontosabb kereskedelmi szervet. Szekszárdon a Schlesinger nagykereskedelmi céget április 3-án vették köztulajdonba. Ez a cég nagy szerepet játszott a megye közellátásának biztosításában. Ugyanezen a napon került: sor a Steiner A. Albert-féle rövidáru nagykereskedés államosítására is. Április első felében állami tulajdonba vették Tolnán Stern Ádám lenszövőjét, és ekkor került sor a mórágyi gránitbánya, a két nagymányoki és a váraljai mészkőbánya államosítására, továbbá az alsónánai, a mórágyi, a mőcsényi, a bonyhádi, a nagymányoki, a szászvár-mázai téglagyárak és mészégetők állami tulajdonba vételére is. Szekszárdon április 3-án állami tulajdonba került a Molnár Mór-féle nyomda és ugyanekkor lett köztulajdon a szekszárdi selyemgyár is. A megye iparilag elmaradott volt. Fejlettlenségére jellemző, hogy csupán Bonyhádon és a megyeszékhelyen lehetett megalakítani az ipari termelési tanácsot. Az ipari termelési tanácsnak az volt a fő feladata, hogy az adott viszonyok között, a lehetőséghez mérten megfelelő kooperációt hozzon létre az államosított vállalatok között, segítse azok tevékenységét. Az ipari termelési tanácsot Bonyhádon május 20-án alakították meg, július közepén ezt újjászervezték. Június elején jött létre ilyen szervezet a megyeszékhelyen. A szocializált üzemek vagyonáról leltárt vettek fel. Az államosításokról a megye alispánja a Magyar Tanácsköztársaság megdöntése után, 1919. novemberében a következő jelentést terjesztette a törvényhatósági bizottság elé: ,, . . . a vármegye területén létezett összes kereskedéseket köztulajdonnak jelentették ki, az összes árukészleteket felleltározták, az üzlettulajdonosokat csak mint üzletvezetőket alkalmazták, munkabérrel, bizalmi férfiak ellenőrzése mellett. Az üzletek teljes jövedelmét adóhivatalokba kellett beszállítani. Ha-