Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

MEGJEGYZÉS :, A munkaügyi felügyelő tévesen használja a júliuö 1-jei dátumot. Az • alispáni iktatóbejegyző kelte: 1943. június 2., a helyettes főszolgabíró jelentése pedig június 1jén készült, amit az alispán június 25-én másolatban megküldött a földművelésügyi miniszternek. A júliusi keltezés tehát hibás. XIV/25 1943. június 18. KNEFÉLY ÖDÖN TÖRVÉNYHATÓSÁGI TAG FELSZÓLALÁSA A MEGYEGYŰLÉSEN A HADBA VONULTAK CSALÁDTAGJAINAK, A HADIROKKANTAKNAK NYOMORÚSÁGOS HELYZETÉRŐL, A GAZDÁLKODÓK SÉRELMÉRŐL • Tekintetes Törvényhatóság! Méltóságos Alispán Űr! Az alispán úr időszaki jelentésében klasszikus tömörséggel mutat reá a fronton küzdők küzdelmeire, harcaira, szenvedéseire, de ugyancsak reá mutatott arra, hogy mi a nemzetnek és a nemzet minden egyes tagjának kötelessége azokkal szemben, akik kint védik a hazát. A miniszterelnök úr, mikor kimentek és kimennek a frontra, mindig azt mondja, hogy a nemzet hálája, köszönete kíséri azokat, akik kimentek és gondoskodnak az itthon maradt családról. Nem kétséges, hogy amikor elsőízben szabályozták az itthonmaradottak segélyét, akkor az megfelelt az időknek, de méltóztassék megengedni, hogy rámutassak arra, hogy egy nincstelen a havi 30 pengő segélyből és a gyermek utáni 15 pengőből a mai drága viszonyok között megélni nem tud és ez nem is felel meg a hálának, a köszönetnek és elismerésnek, amit a nemzet a küzdőknek és harcolóknak megígért. Rá kell mutatnom arra is, hogy nem tartom kielégítőnek a hadirokkantakról való gondoskodást sem. Lehetetlen állapot, hogy tisztán, kizárólag a társadalomra van bízva a hadirokkantak ellátása. Én úgy vélem, hogy szükséges volna, hogy a törvényhozás biztosítsa a hadirokkantak elhelyezkedését és kötelezőleg kimondja, hogy ott, ahol az állami jogosítványokat osztogatják, elsősorban a hadirokkantak és sérültek számára kell fenntartani a helyet. (Úgy van). Ez alapvető tétel. A másik, amire rá kell mutatnom és ami példátlan, az az, hogy amikor felülvizsgálják a hadirokkantakat, a rokkantság százalékának megállapítása példátlan szükkeblűséggel történik. Van, akinek lefagyott a két lába, idegsokkot kapott, alig tud mozogni, beszélni és 48 százalékos rokkantságot állapítottak meg, ami ténylegesen azt jelenti, hogy 25 százalék rokkantsági járulékot kap. Tudok esetet, amikor 74 százalékot állapítottak meg. Ez nem szolgálja a közmegnyugvást. Ezen változtatni és segíteni kell. Nem akarom elhinni, hogy sok milliárdos költségvetésünkben ez a kis többlet, amely a nincstelenek szempontjából megélhetést biztosít, helyet ne találhatna. A hadirokkantaknak, özvegyeknek, árváknak érezniök kell, hogy a nemzet hálája mögöttük van és megtörtént, hogy a hadirokkantnak hónapokig kellett kilincselnie, míg végre-valahára segélyt, kenyeret kapott. Ez szomorú és a magyar lélektől távol áll. Meg vagyok győződve, hogy sem a kormány, sem általában a magyar ember nem helyesli ezt. Azoknak a közegek-