Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

nek, amelyek a felülbírálást csinálják, meg kell mondani, hogy a nemzet hálája és elismerése nyilvánul meg, amikor a szegényen segíteni kell. A kormánynak sem az a szándéka, hogy ez szűkkeblűén történjék, de a közegek saját lelkiismeretük ellenére és a felelősségtől félve, nem merik egész szívvel azt a segélyt juttatni, amelyet megérdemelnek. Méltóztassék elhinni, hogy a Kormányzó úrnak az a nemes elhatározása, hogy a hadisérülteket és azokat, akiknek kimagasló érdemeik vannak ebben a mostani és az elmúlt világháborúban, földdel jutalmazza, nagyon nemes gesztus. Meg vagyok győződve, hogy a legnemesebb szándék vezette Ö Főméltóságát. De méltóztassék elhinni, hogy a vitézeknek juttatott földkiosztás módja nem szolgálta a közmegnyugvást. Én el tudom képzelni, hogy a nemzet hálája fordul azok felé, akik kimagasló érdemeket szereztek, de mint gazda kérdem, miért kell földet adni azoknak, akik nem gazdák, akik nem értenek a föld műveléséhez, nem mesterségük. A szegény harcosok, akik hazajönnek, viszont nem tudnak kapni, mert nincs annyi föld. Azt tartanám szükségesnek, hogy kérdezzék meg a vármegye vezetőségét, kérdezzék meg az illetékeseket, hogy kinek juttassanak földet. Méltóztassanak elhinni, hogy rossz vért szül az is. hogy például Tolna megyében olyanok kapnak földet, akiknek semmi közük Tolna megyéhez. Rá kell mutatnom még egy dologra, amely bennünket, gazdákat mélyen, fájdalmasan érint. Ez a honvédség részére igénybevett lovak, szekerek, szerszámok térítési összege. Ismételten tiltakozunk az ellen, hogy ez a forgalmi értékének csak 40—50 százaléka. Behívták a lovakat, kifizették a 40—50 százalékot, aztán jött egy újabb rendelet, tessék visszafizetni a pénzt, de a lovakat, szekereket, szerszámokat a kincstár továbbra is igénybe fogja venni. Meg tudom érteni, hogy a honvédelem szempontjából erre szükség van, de tessék kifizetni az egész értéket, és a lovaknál kimondani, hogy a gazdának visszavásárlási joga van, ha a kincstárnak rájuk többé szüksége nincs. Ha a gyáriparostól 40—50 százalékos térítés ellenében elvennék értékeit, a kormány már a következő nap megbukna, mert olyan felháborodást keltene a dolog. Csak a gazdákkal lehet ezt megcsinálni, mert nincsenek megszervezve. Tudjuk, hogy ma háború van. Az állam mindenkit és mindent 100 százalékig igénybe vesz, és igaza van. De azt kérjük, hogy egyforma mértékkel, igazságosan mérjenek, s ha tőlünk gazdáktól ezt kívánják, ugyanezt kívánják másoktól is. Távol áll tőlem az, hogy akár a vármegye vezetőségének, akár a kormánynak nehézséget okozzak. Vallom, hogy ma szívvel-lélekkel a kormány mögött kell állnia mindenkinek. (Ügy van!) De érzem, hogy kritikát kell mondani és ezt azért mondjuk meg, hogy a vármegye vezetősége illetékes helyen mondja meg, hogy a felsorolt panaszok orvoslása a belső front megerősítése szempontjából fontos. FORRÁSOK: TML. Alispáni iratok 11479/1943. Jegyzőkönyvi töredék a törvényhatósági bizottság 1943. június 18-i üléséről. Tolnay Knefély Ödön felszólalásából részlet.