Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

adták, hogy bár sem az ellátás, sem a bérfizetés ellen kifogásuk nincs, a munkát azért tagadták meg, mert az urasági ispán és gazda velük durván, gorombán bánik, sőt a testi fenyítéstől sem riadnak vissza. A tegnapi nap folyamán Horváth István uradalmi gazda odaizent hozzájuk, hogy Ilosvai János azonnal menjen hozzájuk. Amikor nevezett bement hozzá az istállóba, hárman is lefogták, míg a gazda őt bottal agybafőbe verte. Ilosvai fején láthatók is külsérelmi nyomok. Előadták még azt is, hogy tudják, miszerint a mai nehéz viszonyok között a munkát nem tagadhatják meg, ők ezt nem is akarják, de kajmádpusztai gazdaságba, ahol gorombán bánnak velük, tovább dolgozni és maradni nem akarnak. A munkásokat figyelmeztettem magatartásuk súlyos következményeire, valamint arra, hogy az őket ért sérelmek orvoslása és megtorlása nem az ő feladatuk és a sérelmekre nem a munka megtagadásával kell válaszolniuk, mert ezzel súlyos helyzetbe kerülnek, hanem panaszaikat és sérelmeiket törvényes úton is előadhatják az eljárni hivatott hatóság előtt, aki a panaszok és sérelmek orvoslását törvényes úton van hivatva elintézni. A munkásokat felhívtam, hogy mérlegeljék alaposan eljárásukat, felhívtam őket a munka folytatására és utasítottam őket, hogy fél órán belül adjanak választ, hogy munkába állnak-e vagy sem. A fél óra eltelte után a munkások kijelentették, miszerint a munkát folytatni akarják, de kérik, hogy a gazdaság velük szemben más munkafelügyelőket alkalmazzon. Az idősebbek kijelentették, hogy nem vállalhatják a felelősséget azért, ha a fiatalabb munkások az őket ért testi sérelem esetén szintén testileg bántalmazzák azt, aki őket bántalmazza. Ezek után magam elé rendeltem az uradalmi ispánt, a gazdát, valamint a sommásgazdát. Az előző kettőt figyelmeztettem, hogy nincsenek feljogosítva a munkások bántalmazására, mert azok között magatartásuk csak rossz vért szül, de egyébként is eljárásuk törvényellenes, a sommásgazdát pedig arra, hogy a munkások között tartson fegyelmet, amennyiben sérelmük, vagy panaszuk van, elsősorban munkaadójuknál keressenek orvoslást és ha ott nem kapnak, akkor forduljanak a hatósághoz, de az az eljárás, hogy ilyen esetben a munkát egyszerűen megtagadják, törvényellenes és a munkásokra nézve súlyos következményekkel jár. Az uradalmi számtartót figyelmeztettem, hogy legalább amíg az uradalmi ispán és gazda, valamint a munkások közötti elharapózott viszony el nem simul és feledésbe nem megy, lehetőleg más munkafelügyelőt alkalmazzon a sommásokkal szemben. A fegyverhasználat jogosságának kivizsgálása ügyében időközben megjelent őrsparancsnokot pedig felhívtam, hogy a munkásokat vegyék megfigyelés alá és amennyiben közöttük valamilyen mozgolódást észlelnek, azt azonnal jelentsék. A munkások magatartásáról feltétlen megállapítható volt, hogy összebeszélték és valaki közöttük bujtogatott, de azt, hogy ki a felbujtó, tőlük megtudni nem sikerült. Hazaérve a kórháztól azonnal érdeklődtem a sérült Generál Béla állapota és sérülése iránt, akit a gazdaság autón szállított be a kórházba és a sebészeti osztálytól azt az értesítést kaptam, hogy nevezett a nyakán szenvedett sérülést, valamint a jobb lapocka alatt a háton, az