Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

De a lakosság sem Madocsán, sera a többi érintett községben nem mozdult, hiába hirdették ki november 24-én mindenütt a kiürítési parancsot. A parancs értelmében anyagi kiürítést kellett végrehajtani a Dunától nyugatra 5—20 km-es sávban. Ebbe a sávba került Szekszárd és további 22 község Tolna megye területén. A kiürítést a megye katonai, közigazgatási és gazdasági parancsnokságának, valamint a melléjük rendelt német katonai parancsnokságnak kellett végrehajtania. A lakosság, az üzemi munkásság, a bányászok aktív-passzív ellenállása eredményeként csak minimális károk keletkeztek; az üzemek gépi felszerelésének, a nyersanyagoknak, és a készterméknek nagy többségét sikerült megmenteni, elszállításukat, tönkretételüket megakadályozni. Tolna megyének nemcsak a saját lakosságát kellett befogadnia, a kormánybiztos fogadó területté is nyilvánította. Ennek megfelelően Erdélyből, a Tiszántúlról és a Duna-Tisza közéről számos gazdasági, közigazgatási, kulturális szervezetet telepítettek át. Jöttek a hivatali szervek Debrecenből, Hódmezővásárhelyről, Gyuláról, Nagykállóról, Nagyszalontáról, Mezőtúrról, Békésről, Gyuláról, Gyomáról, Szatmárnémetiből, továbbá ide irányították Maros-Torda megye két járási és Hódmezővásárhely városi apparátusát, valamint Békés és Csongrád megye valamennyi járási apparátusát. Jöttek ide a fővárosból is hivatalok, intézmények. A rendeletbe foglaltak szerint a megye alispánja 1752 hivatalos személy érkezésével számolt. Számos nyugatabbra vont katonai alakulat is érkezett a megyébe, őket elsősorban Dunaföld varr a, Paksra, Tolnára és Szekszárdra szállásolták be. De még ha csak a hivatalok érkeztek volna! A menekülő polgári lakosság sokasága özönlötte el a megyét 1944 szeptemberében, októberében és november legelején. Dunaföldvár, Gerjen és Baja-Bátaszék kijelölt átkelőhelyek voltak. Érkeztető állomás és részben pihenőhely volt Szekszárd, Tolna, Paks, Dunaföldvár, Bonyhád, Zomba, Gyönk, Hőgyész, Tamási, Iregszemcse és Kölesd. A megyébe érkezők először Bátaszéken és Gerjenben kaptak meleg ételt. A megye országútjain nemcsak a háborús bűnösök, a nyilasok és volksbundisták meg a csendőrök menekültek. Sok ártatlan, megfélemlített ember is vette a vándorbotot. . . Szomorú képet mutatott a megtévesztett, félrevezetett emberek éjjel-nappali áradata. Jöttek kocsin, és sokan gyalogosan érkeztek, hátrahagyva minden ingó és ingatlan vagyont, azt is, amit esetleg egy életen át verejtékezve szereztek meg. Éhezés, nyomor, nincstelenség, kiszolgáltatottság, betegség, otthontalanság — kiábrándító látvány volt ez Tolna megye lakosságának. Az érkezők nagy száma miatt kritikussá vált a helyzet az egész megyében. Szekszárdon is gond volt az elhelyezéssel, az élelmezéssel. A város polgármestere arról számolt be az alispánnak, hogy szeptemberben még mindenkinek az elhelyezése zökkenőmentesen ment, mindenkit társadalmi rangjának megfelelően szállásolhattak be, de október elején már megoldhatatlannak látszó feladatot jelentett az ideérkezők fogadása. Az