Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

októberi 13-i jelentés szerint a megyeszékhelyen elérte az idegenek száma a 3 000 főt. De a létszám még tovább emelkedett. November 10-én a következőt jelentette: „Menekült létszám október 31-én 3 619 volt". S ki tudja, mennyi volt a megyén átvonulok száma? A menekülők áradata október 21-től fokozatosan csökkent. A szovjet csapatok a Duna—Tisza közén történt előnyomulása elvágta a nyugatra tartók útját. November 10-e táján teljesen megszűnt a menekülők érkezése. Az otthonukat elhagyók nyomorúságos helyzetét látva, Tolna megyéből csak kevesen távoztak nyugatra, főleg olyanok, akik háborús bűnöket követtek el. A hivatali apparátusok, a gazdasági vezetők, a lakosság túlnyomó többsége — nem engedelmeskedett a kiürítési parancsnak. A SZOVJET HADSEREG MEGÉRKEZÉSE TOLNA MEGYE KELETI ÉS DÉLI HATÁRÁHOZ Tolna megye keleti határát 1944. október 21-én érte el a szovjet hadsereg, amely ezen a napon szabadította fel Baját és a város magasságában elérte a Duna bal partját. A 2. Ukrán Front a Baja környékén állomásozó magyar és hitlerista egységeket a Dunának szorította, amelyeknek nem volt idejük a jobb partjára menekülni, északi irányban sem tudtak kitörni, végül is megadásra kényszerültek. A Duna — Tolna megye keleti határa — ettől kezdve több mint egy hónapon át az arcvonalat képezte. A német hadvezetés erős védelmi vonallá építette ki a Duna jobb partját. Jól használta ki azt a földrajzi helyzetet, hogy a folyó jobb partja általában magasabban húzódik, sok kisebb-nagyobb domb található, ahonnan a bal parton lévő távolabbi pontok is jól ellenőrizhetők, tüzérségi tűzzel, gyalogsági fegyverekkel is hatásosan támadhatók. A Duna jobb partján kiépített két, vagy háromsoros futóárokrendszerrel összekötött tábori jellegű védőállások hatékonyságát növelni akarván, munkaszolgálatosokkal és a környéken lakókkal szeptember végén—október elején a folyó bal partján lévő erdők 20—50 méter széles sávjában kivágatták a fákat, hogy a közvetlen partvonalat még jobban megfigyelhessék. A védelmi vonal kiépítését körletek szerint végezték. A Duna Tolna megyei szakaszán két körlet alakult ki. A Dráva torkolatától Paksig tartó térségben az 1. magyar folyami dandár tevékenykedett azzal a feladattal, hogy megakadályozza a szovjet hadsereg dunai átkelését. A Pakstól északra lévő arcvonalat védő egységeknek (a VII. hadtest 23. hadosztálya Paks—Dunakömlőd—Madocsa—Bölcske térségében helyezkedett el) a Dunaföldvárra támaszkodó Solt—Dunaegyháza térséget magába foglaló hídfő védelme, valamint a hídfőből kezdeményezett kisebb-nagyobb támadások indítása volt a feladata. Október 29-én indult meg a szovjet csapatok budapesti hadművelete. Ennek keretében a 2. Ukrán Front 46. hadserege azt a feladatot kapta, hogy a Duna—Tisza közén előnyomulva, délről közelítse meg Budapestet. Ezért a 46. hadsereg Baja felszabadítása után tovább tört északi