Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

A fenti 19 vállalat összlétszáma 2366 fő volt, közülük 671 nő. Szemléltetőbb képet kapunk a vállalatokról, ha a létszámot más bontásban vizsgáljuk. Eszerint a 21— 50 főt foglalkoztató vállalatok száma 11, összlétszáma 347 fő az 51—100 főt foglalkoztató vállalatok száma 2, összlétszáma 168 fő a 101—200 főt foglalkoztató vállalatok száma 3, összlétszáma 422 fő a 201—300 főt foglalkoztató vállalatok száma —, összlétszáma — fő a 301—500 főt foglalkoztató vállalatok száma 2, összlétszáma 855 fő az 501—1000 főt foglalkoztató vállalatok száma 1, összlétszáma 574 fő E táblázatok mindegyike arról tanúskodik, hogy nincs a megyének igazán nagyüzeme, vállalata. A fenti 19 közül 13-ban a létszám nem haladta meg a 100—100 főt sem. Iparát tekintve a megye gyengén — közepesen fejlett területe az országnak. Ebből a sajátos helyzetből következett, hogy a válság hatása is másként jelentkezett, mint az ország más vidékein. A válság érintette a megye társadalmának minden rétegét, de legsúlyosabb hatással a munkásokra, az agrárproletárokra és a szegényparasztokra volt. A gyáripari munkások számát csak becsülni lehet. Ehhez a megyei tisztiorvos által évről évre elkészített jelentései, jegyzőkönyvei nyújtanak segítséget, még akkor is, ha tudjuk, hogy ezekben a jelentésekben nem szerepel a megye minden üzeme. Eszerint 1930-ban mintegy 3600—3000 munkás dolgozott a megye gyáriparában; 1931-ben 3400— 3650, míg 1933-ban csupán 2900—3100 volt a számuk. Az adatok arra mindenképpen alkalmasak, hogy megállapítsuk: a gyári munkások száma a válság éveiben folyamatosan csökkent a megyében. Nőtt a munkanélküliség. A bejelentett csődök száma is emelkedett a korábbiakhoz képest. 1930 júniusában — a közzétett adatok szerint — kilenc megyei kereskedelmi cég ment tönkre, s októberben újabb hét cég húzhatta le a redőnyt. A pénzügyi válság 1930 elején érte el a megyét. Ennek első eseménye a szekszárdi Éry-bank csődje volt, a következő esztendőben a dombóvári Közgazdasági Bank esett a válság (és a vezető sikkasztásának) áldozatául. Számos kis üzem, amely tőkehiánnyal küszködött, fizetésképtelen lett, kénytelen volt működését beszüntetni és kényszeregyezséget kötni. A válság a nagyobb tőkével rendelkező részvénytársaságokat is érzékenyen érintette. Megyénk életében is elterjedt gazdálkodási forma volt a részvénytársaság. Részvénytársaság volt az ipari vállalatok közül a mázai téglagyár, a dombóvári Spitzer Sándor és fia téglagyár, a simontornyai bőrgyár, a dunaföldvári kendergyár, a tolnai textilgyár, a bonyhádi cipőgyár, a dombóvári vaj gyár, a simontornyai Artézi Kristályüzem, a Dunaföldvári Hengermalom és Ipari Rt., az Első Mözsi Gőzmalom, a Bonyhádi Hengermalom és Villamosüzem, a dombóvári Dőry Konzervgyár, a Dombóvári Nyomda- és Papírkereskedelmi Rt., a szekszárdi Molnár-féle nyomda, a dombóvári Villamossági, a kismányoki, a nagymányoki és a váraljai villany világítási rt. A válság hatása eltérő volt az egyes iparágakra.