Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

csoport, főtitkárául Szeder Ferenc szoc. dem. képviselőt, jegyzőül Bödör Istvánt,. pénztárosul Nagy Györgyöt választották meg. Alapszabályuk még nincs jóváhagyva, s működésüket ellen nem őrizhető módon folytatják. Az agitálással foglalkozó munkások után bevezetett nyomozás során megállapítottam, hogy Komáromi Mihály a kommün bukása után katonai lőfegyver rejtegetéséért, sikkasztásért és orgazdaságért 30 napi fogházra lett elitélve. Nevezett teljesen megbízhatatlan, közbiztonságra veszélyes munkakerülő egyén. Pápai János szintén büntetett előéletű, aki kincstári fegyver rejtegetéséért és vadorzásért 15 napi elzárással büntetett. Megbízhatatlan munkakerülő, erősen kommunista érzelmű. Ugyancsak megállapítást nyert fent nevezett többi agitátor munkás is munkakerülő, megbízhatatlan, kommunista érzelmű egyének. Bizalmas nyomozás során megállapítottam, hogy Hídvégi József Tamási szarkahegyi lakos lakásán már 1923. évi február havában összejövetelt tartottak egyes nincstelen egyének, kik közül Hídvégi József, Soós Ferenc, Cs. Horváth József és Kintgési Pál a földosztás tárgyában többször Budapestre utaztak, hol Szeder Ferenc soc. dem. képviselővel léptek érintkezésbe. Km ft. Káplár Sándor detektív FORRÁS : TML. Alispáni iratok 10.369/1924 XI/48 1924. május 17. A TOLNAMEGYEI ÜJSÁG CIKKÍRÓJÁNAK TÁMADÁSA A BÁNYAMUNKÁSSÁG MOZGALMA ELLEN Megmozdultak a földalattiak is és a sötét tárnák fiai a nyomdászok vágta mesgyén törtetnek tova. Az ország egyetemes érdekének roppant kárára beszüntette a munkát minden szénbánya. 50 000 ember áll tétlenül s folytat passzív harcot helyzete javításáért. E harc céljához nincs semmi közünk. Igen jól tudjuk, hogy a nagy munkástömegek a sokszor önző tőke ellen jogos önvédelmül semmi mást nem alkalmazhatnak, mint a sztrájkot. A társadalom éretlen tagozódása folytán legalsó kasztnak nevezett, hatalmas, szervezett, dolgozó ezerek, kell, hogy igazságos követelésüknek súlyt adjanak. Különben az ember ősi termer szetében levő önzés agyonsanyargatná s az ókor rabszolga sorsára juttatná őket. így is sok fonák állapot található egyes üzemágakban. Kell, hogy megértessék a nehezen értőkkel valami módon, hogy ők is- érző, gondolkodó emberek. Isten teremtményei, akiknek levegőhöz, kenyérhez, életörömhöz, embertestvéri joguk van. Vágyak, ideálok lángja hevíti őket, élni akarnak, mert élők. Ha tehát a munka nemesít és a munka az élet legszebb koronája, nemcsak fejet és zászlót hajtunk elismeréssel minden komolyan dolgozóval szemben, de helyesnek ítélünk minden igazságos sztrájkot, ha a jogos és igazságos bérharcnak más kivezető útja nincs. Amíg tehát a bérharc vágányáról le nem tér a >sztrájkoló tömeg — eljárása indokolt és helyes. Éppen ezért szólunk hozzá e mai bányászsztrájk lényegéhez. Kétségbe vonjuk ugyanis e sztrájk bérharc jellegét. Nagyon jól emlékezünk arra, hogy a kommunizmus főfészke és legerősebb támasza, sőt forrása a szervezettek közt is legszervezettebb a bányász sereg volt. A bányászság, mint mesterség, nem kíván szakavatottságot. Természetes, hogy e sereghez seprődik legkönnyebben a sok naplopó, vagy lapul meg a megfizetett felbujtó. A kommün lidércfénye már mindenütt elült, mikor a tárnák zeg-zugában még mindég meglobbant, és gyanakszunk,